Huhh ez kemény volt. Megtartottuk Dani második 8. szülinapi bulját is, ezúttal itthon. Az elsőn az iskolai osztálytársai voltak ott, de szerette volna a többi barátját is meghívni. Sajnos nem volt pénzem még egy játszóházas bulira, ezért bevállaltam a házibulit. Hááát most utólag látom, hogy ez igen nagy bátorság volt egy 3 hónapos pici baba mellett.

Kilenc gyerkőc jött el, de egy marék hangyát egyszerűbb lett volna fegyelmezni, mint őket. Tény, hogy volt köztük néhány problémás gyerek is. Kilencen tízfélét akartak, de persze leülni enni azt nem, viszont ment a lövöldözés, kardozás... Szegény Zsófikám be is sokallt a rengeteg embertől és a hangzavartól, vigasztalhatatlanul elkezdett sírni, ezért S kimenekítette és elvitte őt sétálni.

Danika nagyon jól érezte magát, este lefekvés előtt szomorúan mondogatta, hogy hiányoznak a barátai.