Zsófi picit betegeskedik. Nem vészes, de az elmúlt két éjjel többször is arra ébredtem, hogy szürcsög, nem kap rendesen levegőt. Szerencsére ettől tud még enni rendesen, remélem hamar rendbe jön. Egyébként pedig hangosan kacarászik, ha valami tetszik neki. :-) Nincs rá szó, hogy mekkora ajándék Ő nekem.
Délelőtt a gyámhatóságon voltam ismét, Jánosnak köszönhetően. A bürokrácia álláspontja semmit nem változott, továbbra is az én felelősségem, ha nem akar menni az apjához. Az tökmindegy, hogy kedves apuka eddig mit csinált, mekkora lelki sérülést okozott a gyereknek. A fő, hogy ezt nekem kell rendbehozni. És mindezért meg is akartak bírságolni 5 ezer forintra. Ezt most ezúttal megúsztam, de legközelebb tutti, hogy megbüntetnek. Dani meg közben könyörög, hogy nem akar apával elmenni.
Ma este eljött János, hogy odaadja Daninak a szülinapi ajándékát. Már megint nem akart kimenni hozzá, és elfogadni sem az ajándékot. Nagy rábeszéléssel bírtam csak rávenni, hogy kimenjen és elvegye. Kerekperec közölte az apjával, hogy elmúlt a születésnapja, és nem kell ajándék. Végül elvette, de aztán húzott is be engem a kapuból és odabent csak egy pillantást vetett a könyvre.
És még egy levélváltásom is volt a "kedves" ex-el. A bíróságon megígérte, hogy eljön az otp-be velem, hogy elmondják neki a tudnivalókat a szocpolos papírokról, amit alá kellene írnia. Megkérdeztem, hogy mikor ér rá, erre a válasz: "Miért várod el tőlem, hogy rohanjak segíteni, ha te magad ezt nem teszed meg, és például nem voltál hajlandó közreműködni az apasági vizsgálatban. Természeteseen aláírom a szocpolt, de előtte le kell ülni az ügyvédekkel és meg kell egyeznünk a részletekben, mert nincs kedvem örökké bíróságra járkálni. Továbbá a szocpolt csak akkor tudod igénybe venni, ha a gyerek az enyém, ha nem akadékoskodnál folyton, akkor szerintem már sokkal előrébb lennénk." Ezúttal kommentelem: Az apasági vizsgálatról írtam, nem volt hajlandó letétbe helyezni az elmaradt gyermektartást, ezért nem vállaltam. Majd megzsarol, hogy akkor írja alá, ha belemegyek az egyezségbe, amiről még semmit sem tudok, mert nem volt hajlandó 1 év alatt elárulni a részleteket. A gyermek pedig az övé, ő akadékoskodik és nem hajlandó elismerni Zsófit. Grrrr...
Anyagi helyzetünk sem bír rendeződni. Még csak 13-a van, de már nincs pénz a számlámon. :-( Rengeteg plusz kiadásom volt szeptember-októberben, kénytelen vagyok a tartalékokhoz nyúlni, pedig azt arra az időszakra tartogattam, amikor már gyed-et kapok csak. Régebben írtam a két lehetőségről, ami segíthet rajtunk. Az egyik már biztosan nem fog összejönni, ugyanis kiderült hogy aki segíthetett volna nekünk, nagyon súlyos beteg lett, gyakorlatilag hónapjai vannak hátra. Borzalmas... :-( A másik még összejöhet, de önmagában csak az a segítség kevés lesz, hogy megéljünk. Egyre inkább dühös vagyok a bíróságra, mi a francért nem képesek végre döntést hozni a gyermektartás ügyében??? Bezzeg a láthatás miatt azonnal intézkedtek.
Brúnóról továbbra sincs hír. Ma megint sokszor hívtak, hogy látni vélték, de mire odaértem nem találtam egyetlen kutyát sem. Az az egy kutya, akit megtaláltam a bejelentés alapján, nem is golden retriever volt, hanem egy göndör szőrű, keverék fél év körüli kislány kutyus. Csak a színe stimmelt, semmi más. Egyfolytában azon jár az agyam, hogy merre lehet szegénykém. :-(
