Tegnap elaludtam a laptoppal az ölemben a kanapén, még mielőtt megírtam volna a napi posztot. Hiába... kimerült vagyok. És nem a gyerekek miatt, velük tényleg nincs szinte semmi gond. Elsősorban János baromságai és Brúnó keresése szívja le az energiáimat. A kiscsibéim meg töltenek.

Ma egész délután csörgött a telefonom kutya ügyben. Még most az előbb, este 9 után is hívott valaki. Ürömön és Kiskunlacházán is láttak olyan kutyát mint ő, és Szigetszentmiklóson is három helyre riasztottak. Az a helyzet, hogy egyre kevesebb esélyét látom, hogy még az utcán legyen Brúnó. Túl szép és okos kutya ahhoz, hogy ne sajnálja meg és fogadja be valaki 2 hét alatt. De egyre többet vannak negatív gondolataim is, félek, hogy már nincs életben. :-((((

Egy régi kedves kollégám/barátomról kaptam nagyon rossz híreket. Pár hete tudtam meg, hogy nagyon súlyos beteg, most azonban már kórházban van, és az életéért küzd. :-( Igazságtalan az élet, érdemtelenül bántja a jókat... :-((((((((