Rettenetesen nehezemre esik megírni a mai posztot. Sírok egyfolytában, hol könnyekkel hol könnyek nélkül. Sokkal több volt nekünk Brúnó, mint egy kutya. Teljesértékű családtag volt, aki nélkül nagyon üres a ház.
Borzalmas baleset történt. Azon a bizonyos szeptember 30-án estefelé, sétáltunk a szokásos úton. Én toltam a babakocsit, Dani biciklizett, Brúnó pedig tőlünk nem messze rohangált a szántóföldön. És ekkor történt az, amit ép ésszel felfogni sohasem fogok tudni, Brúnó a kukoricatábla közepén beleesett egy lefedetlen kútba. Nem vettem észre, mivel a kukoricától látni nem lehetett, hangot pedig nem hallottam. Pár percen belül észrevettem, hogy eltűnt, de nem tudtam merre, és az ezután következő történéseket már leírtam korábban. Átfésültük a területet biciklivel, kocsival, gyalog... majd másnaptól nagy erőkkel kerestük.
Mígnem eljött a tegnap, október 17-e. Brúnó legjobb haverja, az egy utcával arrébb lakó Zoé arra sétált a gazdájával. Időközben learatták a kukoricát. Egyszercsak Zoé szagot fogott, elrohant, és hiába hívta a gazdája nem jött vissza, eltűnt. A gazdája be tudta határolni, hogy kb hol tűnt el, és hamar meg is találta... Zoé beleesett a kútba... amelyikbe már Brúnó belefulladt... :-(
Zoé rettenetesen küzdött, hogy a víz felszínén maradjon, míg a gazdája telefonon segítséget hívott. Majd ahogy Zoé elfáradt, megkapaszkodott Brúnóban, nem csapkodott tovább, már csak a legjobb barátja tartotta fenn... Megérkezett a segítség, ezért Zoé gazdája lemászott a kútba, hogy fenntartsa őt. Próbáltak létrát leereszteni, de olyan mély volt a víz, hogy azonnal elmerült. Végül a tűzoltók húzták ki mind Zoét, mind a gazdáját a kútból. Szerencsére az ijedtségen kívül nekik nem lett bajuk. Ami valószínűleg Brúnónak köszönhető... Édes kiskutyánk halála után még megmentette a legjobb barátja életét.
Isten veled Sunnyfield's Bruno Banani, édes kis Brúnónk! Remélem az örök vadászmezőkön sok-sok nyulat kergethetsz meg! :-(((((
In memoriam Brúnó 2007.10.09-2010.09.30.
