Megrázó volt a tegnapi nap. Pontosabban az a része, amikor János jött Daniért. Már előtte könyörgött Dani, hogy nem akar elmenni vele, akármit ígértem, hallani sem akart róla. Áthívtam megint a barátnőmet, hogy legyen tanú, mert félek, hogy esetleg ellenem fordítja János. Kint a kapuban sem sikerült Danit rávenni, sőt, igazából szóba sem akart állni vele. Aztán János egy puszit akart adni Daninak és ehhez megpróbálta átölelni, mire Dani kitépte magát a kezéből és berohant. Én még váltottam pár szót Jánossal, majd bementem én is. Barátnőm később mesélte, hogy Dani sírva bújt hozzá miután bejött, és azt mondta attól fél, hogy apa nem hozza őt vissza. :-(((

Ezt leszámítva a hétvége többi része nyugodtan telt, sokat pihentünk, játszottunk. Danikám édes kis bogár, állandóan puszilgatja Zsófit, aki viszont úgy néz rá, mint egy Istenre. :-)))

Beszélgettem ma egy barátnőmmel, itt laknak a közelünkben, gyakran járunk össze mostanában. Azt mondta, hogy sokat gondolkodott és arra jutott, hogy nem engedi, hogy én bölcsibe adjam 1 év múlva Zsófit, ő akar vigyázni rá. Merthogy egyébként ha addig semmi csoda nem történik velünk, jövő ősszel vissza kell mennem dolgozni. Zsófi ekkor 14 hónapos lesz, talán még járni se fog tudni. :-( De a számlákat meg fizetnem kell, és ennünk is, úgyhogy más választásom nincs. Szívem szakadna meg, ha ennyi idősen már reggeltől délutánig bölcsibe kellene adnom. Úgyhogy hatalmas öröm lenne ez nekem, ha tényleg ő tudna vigyázni a kis hercegnőmre!!! :-))

Akármennyi szerencsétlenség, gond, baj is ér bennünket, ez tartja bennem a lelket, hogy mennyi jó ember él körülöttünk!!!