Délelőtt Zsófikával annál a fejlesztőpedagógusnál voltunk, akihez Danival is járunk szenzoros tornára. H néni megvizsgálta a kiscsajt és nagyjából ő is azt látta, amit mi illetve a fejlődésneurológus. Elvégzett egy kis tesztet, amiből leszűrhető, hogy a korához képest milyen a mozgása/figyelme stb. Nagyon sok érdekes dolgot elmondott, közben magyarázta mit miért csinál, arra hogyan kellene reagálnia Zsófinak, ehhez képest mit csinál vagy nem csinál Zsófi és az mit jelent stb. Amit tudtam, pl. hogy a kezével nem támaszt ki, nem nyúlkál a játékok után és már a forgásban is előrébb kellene tartanunk. Újdonság volt, hogy a bal oldala dominánsabb mint a jobb. Mikor figyeltük a mozgását, tényleg többet használta a bal kezét és lábát. Megkérdezte H néni hogy levetkőztetheti-e, ugyanis arra számít, hogy asszimetrikusak lesznek a hurkái, szerinte bal oldalon több lesz, ez is alátámasztja a bal oldali dominanciát. És tééényleg!!!! Az nekem is feltűnt már az esti hurkatörölgetések közben :-) hogy nem egyformák, de nem tulajdonítottam neki jelentőséget. Jéééééé....

H néni fog nekünk összeállítani itthonra tornagyakorlatokat, és hetente egyszer járunk majd hozzá, hogy lássa hogyan haladunk. Én nagyon hiszek ebben a szenzoros tornában, mióta láttam, hogy Dani milyen ugrásszerűen fejlődött tőle. Nagyon fontos a mozgás, ez az alapja az idegrendszeri fejlődésnek.

Délután az iskolában voltam fogadóórán. Olyan boldog vagyok, mert annyira pozitív volt! Egyrészt rengeteg jó dolgot elmondtak Daniról, hogy mennyire ügyes a tanulásban. Másrészt a viselkedésbeli problémáihoz úgy állnak a tanárok, ahogy szerintem kell. A betegségének megfelelő módszerekkel keresik a megoldást, hogyan tudják őt kezelni. Bevonják az iskolai fejlesztőpedagógust, Dani "itthoni" gyógypedagógusát, engem, hogy találjuk meg együtt azt a módszert, ami működik nála. Most erre sokan azt mondanák, hogy ezért fizetünk, meg ez a dolguk... de én akkor is hálás vagyok, mert látom rajtuk, hogy szívből teszik, nem csupán kötelességből.

Megérkezett János első emailje Daninak, megpróbáltam felolvasni neki. Tiltakozott, nem akarta hallani és felment a szobájába inkább. Utánamentem, elmondtam neki nagyjából, hogy mit írt Apa, hallotta de nem reagált rá, rögtön elkezdett valami másról beszélni.