Meglátogattuk ma a Dédimamát és Dédipapát Szarvason. Ők az én nagyszüleim akiknél ifjúkorom nyarait töltöttem. :-) Akkor még rengeteg malacot, birkát, tyúkot stb tartottak egy olyan tanyán, ahol sem villany sem vezetékes víz nem volt. Gyönyörű felejthetetlen nyarak voltak ezek számomra kisiskolás koromban. Azóta már sajnos nagyon megöregedtek, mami 82 éves, nagyapa 84, beköltöztek egy picike faluba és mindössze 3 db tyúkot tartanak a kiskertben.

Kb egy éve jártunk utoljára náluk, szóval Dani akár emlékezhetett is volna rájuk, de sajnos nem így történt. Sőőőt, meglepett Dani, ugyanis bepánikolt náluk. Ahogy beléptünk, bezárt, nem nézett senkire, majd beült egy sarokba a hátát mutatva nekünk és nem lehetett vele egyáltalán komunikálni. Ilyet még nem tapasztaltam soha, egyetlen idegen helyen sem. :-( Aztán elkezdett hisztizni először finoman, majd egyre durvábban, úgyhogy kivittem az udvarra játszani a kutyussal. Szerencsére nagyon mókás kis kutyájuk van a mamáéknak, hamar feloldotta Danit. Mikor láttam, hogy jobban van, bementünk, és már bent is normálisan viselkedett. Eleinte még kicsit visszahúzúdóan, de a végére sikerült teljesen feloldódnia.

Zsófi elvarázsolta a Dédiéket, hozta a szokásos formáját és csak mosolygott mindenkire. :-) Boldogan elücsörgött mindkettejük ölében, nyoma sem volt az idegenekkel szembeni tartózkodásnak.

Dani következő pánikrohama hazafelé úton volt. Sötétben, szakadó hóesésben jöttünk, tényleg kicsit félelmetes lehetett. Egy helyen aztán baleset miatt teljes útlezárás volt, meg kellett állnunk. Anyuval azon tanakodtunk, merre kerülhetünk, amikor elkezdett pánikolni, hogy itt fogunk maradni, nem találunk haza, mert nem tudjuk merre kell menni. Hiába próbáltuk megnyugtatni, hogy tudjuk az utat hazafelé, borzasztóan félt. :-(

Dani egész hétvégén sokkal nyűgösebb volt az átlagosnál. Már pénteken az iskolában mondta a tanító nénije, hogy rossz napja volt, és ez egész hétvégn folytatódott. :-(