Ma voltunk az első tornán Zsófival. Múlt héten H néni felmérte, hogy mely területeken kell fejleszteni őt, és ehhez összeállította a gyakorlatokat illetve megmutatta, hogyan kell csinálni azokat. Fontos kritérium, hogy közben szemkontaktusnak kell lenni, de én ezt nem bírtam kivitelezni. Ugyanis ha a tesó a látóterében volt, nem volt hajlandó rám nézni, csak Danit bámulta! :-D

Délután elmentünk vásárolni, gondoltam Danit beadom a játszóházba addig, és megveszem a Mikulás ajándékát. Nah hát a játszóház be volt zárva. :-( Az ajándékot azonban muszáj volt megvenni. Azt hittem, hogy most fog eljönni a pillanat, amikor ráébred Dani, hogy márpedig nincs Mikulás, és anya veszi az ajándékot, de nem. Kiválasztotta mit szeretne, beraktuk a kosárba, és szigorúan a lelkemre kötötte, hogy mindenképpen adjam ezt oda a Mikulásnak, hogy el tudja neki hozni hétfőn reggel. :-DDDD Ennek megfelelően ki is pucoltuk a bakancsát és kitettük az ablakba. Azon aggódott csöppet, hogy nem fog az ajándék beleférni a cipőbe, de aztán meg is nyugtatta magát gyorsan, hogy akkor majd mellé teszi a Mikulás. :-D

Pedig én már nem bánnám lassan, ha "felvilágosulna", olyan nagy fiú már, és kezd nem mese, hanem inkább hazugság jellege lenni a Mikulás-Jézuska-Fogtündér sztoriknak. De ő ragaszkodik ezekhez, hiába próbáltam finoman rávezetni.

Apás hétvége volt, de János nem jött el. Vasárnap délután telefonált, hogy áthozza Dani ajándékát, de nem voltunk itthon, úgyhogy holnap este fog jönni.