Úgy volt, hogy ma vendégségbe megyünk Dani kedvenc haverjához, mézeskalács sütő és díszítő buliba. :-) Mégsem tudtunk elmenni, mert ők síelni készülnek, mi meg betegeskedünk és nem akartuk a bacinkkal elrontani az ő síelésüket. Így aztán hirtelen lett egy szabadnapunk, ami nálam azt jelenti, hogy azonnali hatállyal rendkívüli programot kell szervezni. :-)
Pillanatok alatt kitaláltam a tervet, már csak a barátnőmet kellett mozgósítani. Nem tiltakozott, sőőőőt... úgyhogy Zsófit lepasszoltam neki, az ő kisfiát pedig elvittük magunkkal korizni! :-DD Amilyen hirtelen jött ötlet volt, annál jobban sikerült! Csak ne lett volna olyan kemény a jég! Több helyen is feltörtem a jeget a pályán. :-DD Bár annyira ez nem vicces, mert nagyon fáj a hátsóm, meg a bal csuklóm is. Ilyenkor érzem, hogy én sem fiatalodok. Régen az ilyesmi meg se kottyant.
Dani továbbra is köhög és folyik az orra. De ahhoz meg túl jól van, hogy a négy fal között tartsam. A hideg levegőn ez a kis mozgás pont jótt tett neki. Remélem hamar meggyógyul.
Úgy látom Zsófi életében új korszak kezdődött. Még mindig nem forog ugyan, de most már nagyon határozottan nyúl a tárgyakért, nézegeti, forgatja és .... betömi a szájába. Mindet. :-) Sokkal kommunikatívabb is, szóval kezdi felfedezni a világot.
Második hete csináljuk Zsófival a szenzoros tornát (más néven TSMT). Egyre ügyesebbek vagyunk, de még nem zökkenőmentes. Főleg a plédben lengetés és a nagylabdás feladatok mennek nehezen. A plédes azért, mert ahhoz két ember kell, így Danit is be kell vonnom. A nagylabdát pedig valamiért nem szereti Zsófi. Eleve utál hason lenni, plusz még az ide-oda mozgás rajta, gondolom nem érzi magát biztonságban. A lengetést úgy döntöttem ki fogom váltani egy babahintával. Láttam a tévében egy riportot egy piciknek való hintáról és úgy döntöttem megveszem neki. Nem olcsó, de a gyógypedagógusunk állandóan azt mondogatja, hogy mennyire fontos az idegrendszer fejlpdéséhez a hintáztatás. Ez lesz Zsófi ajándéka Karácsonyra. :-)
