Azért nem írtam eddig, mert csak annyira tellett volna tőlem, hogy: "szarul vagyunk, lázasak vagyunk, köhögünk, alig van tejem..." Panaszkodni meg uuuutálok, legalábbis napokon keresztül, úgyhogy inkább kihagytam. Na de ma, végre!!!! Felcsillant a remény, hogy túl vagyunk a nehezén. Már egy teljes napja nem volt lázam, a gyerekeknek sem, és mintha szép lassan mindannyian elindultunk volna kifelé ebből vacakságból. A tejem is úgy érzem kezd visszatérni, ma reggelre tejben úszva ébredtem :-) pedig ilyen már régen volt.

Az antibiotikumot azonban egyikünk sem úszta meg. Én már túl vagyok a kúrán, Zsófi 2 napja szedi, mától pedig Daninak is elrendelte a doktor néni. De már nem érdekel, csak gyógyuljunk már meg. :-(

Daninak közben potyognak a fogai, pár nap leforgása alatt három foga is kiesett. Szegénykém enni azt alig tud, ellenben lelkesen várja a Fogtündért. Még egy mozog neki, remélem aztán most jön egy kis szünet, mert a gatyánk rámegy... :-D

Van egy kölcsön goldenem pár napra, a szomszédunk elutazott, és én sétáltatom/etetem addig. Annyira élveztem a két kutyával a mai sétát!!! Gyönyörűek voltak ahogy szaladgáltak, bírkóztak a hóban. Asszem nem vagyok normális, de még akarok néhányat ezekből a szépségekből! :-))))