Jó kis sűrű hétvégénk volt. Tegnap tesóméknál, ma anyuéknál voltunk. Jó korán keltünk, és este 7 után értünk haza. Hulla lettem, mire a gyerekeket végre ágyba dugtam. Azt hiszem holnap lesz a napja, hogy bedőlök Zsófi mellé az ágyba napközben egy órácskára. Haha hányszor megfogadtam már ezt... na majd meglátjuk.

A nagyiék el voltak ájulva a kiscsajtól, mennyit fejlődött Karácsony óta, akkor látták utoljára. És tényleg, amióta kigyógyultunk abból az évvégi durva nyavalyából, azóta látványosan megugrott a fejlődése. Nagyon sokat változtak a szokásai is. Azt olvastam egyszer, hogy a babák sokáig nem tudják, hogy ők külön kis emberkék, azt hiszik, hogy anyukájuk része. Nem emlékszem, hány hónap kell, hogy rájöjjenek, hogy önállóak, van saját akaratuk stb. Szerintem Zsófi az utóbbi egy hónapban jött rá. :-)

Egyik új "szokása", hogy nem szeret egyedül lenni. Nem kell felvenni, de fontos számára, hogy legyen valaki a látóterében. Emiatt aztán időnként nehezen tudom a dolgomat csinálni. Szerencsére a személy (majdnem) mindegy, nem feltétlenül engem akar látni. Így aztán be tudom tenni őt Dani szobájába a szivacsra, és imádja nézni ahogy a bátyó játszik.