Temetésen voltam ma. Ez az egész napomra rányomta a bélyegét, az amúgy sem fényes hangulatom még mélyebbre zuhant. Egy nagyon jó barátom édesanyját búcsúztattuk, tehát nekem nem közeli ismerős, de így is megviselt. Hozzá kell tennem persze, hogy én nagyon sírós vagyok, túlságosan hamar elérzékenyülök. Utálom ezt magamban.

Zsófi sztrájkja ma is folytatódott. Szóról szóra mint tegnap: egész nap csak cici, este pedig Dani bohóckodásának segítségével egy üveg bébikaját megevett. Nagyon gyötrelmes ez így, nem bánnám ha kibújnának végre azok a fogacskák. Az az egy ami kibújt iszonyú ütemben nő, egyik este még csak sejthető volt hogy áttörte az ínyt az egyik sarka, a következő este pedig teljes szélességében látszódott. Nem csoda hogy szenved szegénykém. Egyébként pedig egy hős, alig nyűgösebb mint az átlag, inkább csak az elalvás megy nehezebben, de ha végre sikerült, átalussza az éjszakát. Ja, és már használja is a vadis új fogait! A kekszet eddig csak szopogatta, most már viszont leroppant belőle darabkákat és azt forgatja a szájában míg el nem "olvad". :-)

János megint mailt írt. Remélem nem szokik rá a napi levelezgetésre. :-) A válással kapcsolatos témákban küldte az ajánlatát az egyezségre. Csinált egy csillogó-villogó táblázatot, amiben részletezte a forintokat. Már többször átbeszéltük ezt a táblázatot, de valahogy a legvége mindig ugyanannyira jön ki, mert ha megbeszélünk valami módosítást, utána addig tologatja benne a számokat, hogy a végére annyi gyerektartás jöjjön ki, amennyit ő szeretne fizetni. Az meg persze köszönő viszonyban sincs azzal, amibe a gyerekek tényleg kerülnek. Éppen ezért semmi értelme a táblázatának. :-(