Írtam pár napja, hogy készülök vissza dolgozni, és ha egy mód van rá nem szeretném, hogy Zsófi bölcsibe menjen. Ennek ellenére azért jelentkezünk a bölcsődébe, ki tudja hogy alakul addig az életünk, lehet hogy mégis szükség lesz rá. Így tehát ma intéztem a hivatalos papírokat, írtam egy "sírós" levelet hozzá, mennyire fontos ez nekünk. Azt hallottam a szülőktől, hogy a lehetetlenség határát súrolja a bekerülés. Remélem mi megugorjuk a lehetetlent.
Borzalmas éjszakánk volt, Zsófi 3-tól 5-ig ébren volt. Ha betettem a kiságyába ordított, ha magam mellé tettem nem sírt, de nem is hagyott aludni. Huzgálta a hajamat, ráncigálta a pizsamámat vagy a takarómat, dumálgatott... én meg már bőgni tudtam volna a fáradtságtól. Napközben is nyüszizett rengeteget, álmos volt mert nem pihente ki magát az éjjel. Velem együtt... úgyhogy én is türelmetlenebb voltam. Nem volt jó napunk. :-(
Közben Danit agyon dícsérgetik az iskolában a héten. Megtáltosodott a fiam... mindennap azzal fogadnak, hogy milyen jól viselkedett, jókedvű, szófogadó stb. Múlt héten meg egyfolytában azt hallgattam, hogy csúnyán beszél, dühöng, verekszik... mi történt vajon a hétvégén vele???? Jó lenne tudni, hogy máskor is be tudjam nyomni rajta a "jófiú" gombot! :-D
