Rendesen elúszott ez a nap... egy csomó mindent terveztem, és semmi nem lett belőle. Reggel mikor beértünk a suliba, kiderült, hogy nyílt nap van, és erről nem szóltak előre a szülőknek. Persze nem lett volna muszáj ott maradni, de úgy vagyok vele, hogy ha elkezdek dolgozni, akkor már nem lesz lehetőségem ilyeneken részt venni, ezért most mindig bemegyek a bemutató órákra. A gond csak az volt, hogy Zsófinak nem vittem innivalót, hiszen nem terveztem, hogy maradunk. Végül megoldottam, de elég macerás volt. Az órák nagyon tetszettek, pörgős, lendületes, érdekes volt. Bár a második óra végén a tanítónéni kezéből kicsúsztak a gyerekek, nem tudta lekötni a figyelmüket, ment a rendetlenkedés, majd kiküldte őket a folyosóra egyet sétálni (Dani nem volt köztük). Óriási tanári hiba volt szerintem. A mérleg azért összességében pozitív!
Már nem volt értelme hazajönnünk Zsófival, ezért megvártuk míg vége a tanításnak, és aztán jöttünk haza együtt. Itthon Dani megcsinálta a leckét, elmentünk a logopédushoz, utána vásároltunk, vacsorát főztem és ennyi... vége a napnak. :-(
Írtam nemrégiben, hogy megemelte a bíróság a gyerektartás összegét április 1-től. Ma érkezett meg a számlámra János utalása, természetesen a régi alacsonyabb gyerektartást utalta el. Nem voltam meglepve, annyira ismerem már... Felhívtam, megkérdeztem és ezt hogy? Ártatlanul közölte, hogy ő nem kapott semmilyen papírt a bíróságtól. Na ja. Március 19.-i a bírósági végzés, három hét alatt nem érkezett meg. A hátam meg tollas.
