Reggel pityergősen indult a nap. :-( Felkelés előtt még mind a hárman összebújtunk az ágyban. Nem akarózott elindulni egyikőnknek sem, de muszáj volt. Még a kocsiban is nagyon lefelé görbült a szája Daninak, de aztán mikor megérkeztünk az iskolához meglátta a legjobb barátját, a tanító nénit, és hogy mindenki nagy bőrönddel felpakolva vidáman nyüzsög, akkor helyrebillent. Annyira édes volt, ahogy kézenfogva mentek a barátjával a buszhoz, húzta maga után a (hozzá képest) hatalmas gurulós bőröndöt, hátán a hátizsák... na akkor én is majdnem elbőgtem magam.  Olyan hihetetlen, hogy nem lesz itthon ilyen sokáig... :-(

Nagyon elfáradtam az utóbbi napokban, fogyózok még mindig, közben meg alig tudtam pihenni, kimerült vagyok. Úgyhogy ma nem csináltam szinte semmit, aludtam amennyit csak tudtam Zsófitól. 

Este alig vártam már a híreket az erdei iskolából. Írtak a gyerekek levelet, szerencsésen megérkeztek, minden rendben, jól érzik magukat. :-) Telefonon is tudtam beszélni Danival, bár annyira rossz volt a térerő, hogy alig értettem amit mond. :-(