Pocsék a hangulatom a napokban. :-( Teljesen kiakasztott a tervezett Munka törvénykönyvének változása. Az egész úgy ahogy van botrány, de különösen érzékenyen érint a kisgyeresek védelmi idejének eltörlése. Hiába megyek vissza dolgozni, hiába igyekszem, bármikor egy szó nélkül kirúghatnak a francba. És még csak nem is haragudhatok a munkáltatómra. Én vagyok az a 6 órás munkavállaló, akinek állandóan beteg a gyereke, rohan a bölcsibe, akire nem lehet számítani.... Én is magamat rúgnám ki, ha választanom kéne a helyében. :-(((( És ha ez bekövetkezik, na akkor mehetünk a híd alá... :-((( Ki a franc fog engem alkalmazni egy 1-2 éves picivel meg egy 9 éves autistával egyedülállóként???? Röhögve fogják az orromra csapni az ajtót, hogy ugye ez vicc, százával állnak sorba olyanok, akik napi 10-12 órát tudnak dolgozni...
Megfogadtam, hogy soha többet az életben nem csinálok olyat, hogy nem megyek el szavazni, csak azért mert nincs olyan párt, akire nyugodt szívvel voksolnék. Máskor ha nem tudok kire, akkor valaki ellen fogok szavazni. Álmomban nem gondoltam volna, hogy ezt meg lehet tenni ma Magyarországon, amit ezek művelnek... :-((((
Ezen kattog az agyam napok óta, mit fogok csinálni, ha nem lesz munkahelyem, hogy tartom majd el a gyerekeimet. Nem is tudok aludni, napi 3-4 órákat alszom, alig állok a lábamon. :-(
Ilyen hangulatban mentünk el délután egy ismerősünkhöz házibuliba. Nagyon sokan voltunk, de én nem ismertem senkit. Nem vagyok az a társaságban rögtön feloldódós fajta, pláne nem úgy, hogy Zsófi le se szakadt rólam. Nem éreztem jól magam. Az tette be végül a kulcsot, hogy megjelent János egyik "nagy" haverja, aki tanúskodni is fog ellenem a bíróságon. Pont ez kellett még... Eljöttünk inkább haza.
