Kis lépésekben

 2009.09.24. 22:07

A pénz nem minden - ha van. De ha nics, az valami rettenetes érzés, és a legboldogabb pillanatokat is beárnyékolja. Szerencsésnek mondhatjuk magunkat, eddig soha nem kellett azt megélnünk, hogy jönnek a számlák, a felszólítások és nem tudjuk kifizetni. Nem éltünk soha fényűzően, de amire kellett, vagy amire szerettük volna mindig jutott. Most eljött az a pillanat, hogy komoly gondban vagyunk. J kifizette az összes pénzét a lakása kaukciójára, és közben elindította a banknál a folyószámla hitelkeretének megemelését. Csakhogy elutasították, ezért most nem tudjuk kifizetni a számlákat. Ezt most J-nek kell megoldania, életében először kell valódi felelősséget vállalnia egy döntése miatt.

Egy újabb komoly beszélgetésen vagyunk túl. Számomra megdöbbentő dolog történt, J meghatódott és könnybe lábadt a szeme, mikor arról beszélgettünk, hogy ezentúl is számíthatunk egymásra. Talán tényleg van remény, ha ilyen mély érzelmeket tudunk kiváltani egymásból.

Beláttam, hogy nem tudom megállítani. Arra, hogy valaha is visszakapjam őt, egyetlen esélyem, ha most elengedem. Támogatnom kell őt a döntésében, ha mellette állok és látja hogy mindenben számíthat rám, akkor már csak türelmesnek kell lennem. Én még mindig úgy érzem, hogy igazából csak egymásra támaszkodhatunk.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://allisc.blog.hu/api/trackback/id/tr431405161

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása