Ritkán jönnek hozzánk vendégek. Bevallom, általában nem rajongok a vendégekért, két dolog miatt. Az egyik, hogy a lakásunk a privát szféránk, a személyes dolgainkat nem szeretem ha mások látják. A másik, hogy úgy érzem, előtte ki kell suvickolnom a lakást, különben feszélyezve érzem magam, ha rendetlenség vagy kosz van. Pedig alapvetően soha nincs olyan állapot, hogy azt szégyellni kéne. Tudom, ez az én berögzült hülyeségem, mégsem tudok túllendülni rajta. Van azonban néhány (nem sok) olyan ember, akit bármikor nagyon szívesen fogadok, mert annyira közel állnak hozzám, hogy nincsenek ezek a rossz érzéseim, mikor nálunk vannak. Ma K-ék jöttek hozzánk látogatóba, nagyon jól sikerült délután volt. Kedvelem őket, őszinte, jó szándékú, igazi barátok. Még csak másfél éve ismerjük egymást, de hamar közös hullámhosszra kerültünk.

J-vel ma is jól alakultak a dolgok. Most valahogy napról napra közelebb kerülünk egymáshoz. Évek óta nem volt ennyire felhőtlen a viszonyunk. Vicces, hogy pont most, mikor négy nap múlva elköltözik. Nem is vicces, inkább irónikus ez a szituáció. Négy nap múlva meg tragikusnak fogom érezni :-(

Próbálom kihasználni ezt a hátralévő rövidke időt, és minél többet vele lenni. Jó hír, hogy bevallotta, elbizonytalanodott a kapcsolatában. Sőt, ma azért maradt itthon, mert nem volt kedve elmenni és találkozni vele. Szerintem nem bánta meg... :-) legalábbis én biztosan nem, megint fantasztikus volt együtt. Szex közben hatalmasakat poénkodtunk a helyzet abszurditásán. Néha kicsit megsajnálom T-t, de aztán ez hamar elmúlik.