24 óra sem telt azóta, hogy aláírtuk a megállapodást, J máris megszegte. Péntekenként neki kellene a gyerekért mennie az óvodába, és egész délután vele lenni. Ehelyett délután kettőkor felhívott, hogy közbejött neki egy megbeszélés, úgyhogy nem tud érte menni. De majd jön, csak később. De később sem jött. Közben pedig először megígértem Daninak, hogy Apa megy érte az oviba, mégis én mentem. Majd megígértem, hogy eljön majd később, mégse jött. Danit rettenetesen megviselte, nehezen tudtam megvigasztalni.

Este pedig újra előhozta a témát, és kb félórán keresztül sírt, amiért Apa elköltözött és már nem lakik a fehér házban. Elmesélte, hogy azt álmodta az oviban, hogy Apa elment, és azt is, hogy Apa visszajött. Éppen kocsiban ültünk és vezettem, annyira elkezdtem zokogni, hogy félre kellett állnom. Meghasad a szívem szegénykémért, most kezdi felfogni mi zajlik. Persze nem érti, nem tudja miért történik, csak a veszteséget éli meg. J semmit nem magyarázott meg neki, én próbálom csak elmondani. Nagyon nehéz...

Majd nézte Dani a csillagokat az autóból, és egyszercsak megszólalt: "Nézd, Anya, ott egy Kívánságcsillag! Kívánok valamit! Azt kívánom, hogy Apa visszajöjjön!"