Nagyon hiányzott már egy ilyen nap, mint a mai. Semmi veszekedés, ordítozás, végre tudtam arra koncentrálni amire kell: Danikára és egy picit magamra a babával. Olyan jó érzés, hogy tudom, ott van a pocimban és szépen fejlődik :-) Továbbra is remekül érzem magam, az álmosságot leszámítva.

Nem jött ma J, nem is beszéltünk, csak pár másodpercet egy technikai dolog miatt. Danit sem hívta fel este, nem is tudom miért vagyok ezen még mindig meglepődve, igazán megszokhattam volna már.

Új fejezetet kezdtünk Dani itthoni fejlesztésében. Eddig a HRG tornát csináltuk, de sajnos én ezt egyedül nem tudom, J pedig nem hajlandó segíteni. Pedig nagyon jól működött szerintem, Dani látványosan fejlődött tőle. Például régi problémánk a napok közötti időbeni tájékozódás akkorát ugrott, hogy nem hiném el, ha nem a saját fülemmel hallanám!!! :-) Ma tehát elkezdtünk valami mást, hogy torna nélkül se teljenek "haszontalanul" a napok. Egy logopédiai könyvből dolgozunk mostantól napi 20 percet, heti 5-ször. Ez így nem tűnhet soknak, de egy óvodás korú gyerek, pláne ha figyelemzavaros mint Dani, egy fárasztó nap után nehezen terhelhető. Szegénykémet nem irigylem, nyúzzák az oviban mindenféle foglalkozásokkal, gyp, logopédia, úszás, lovaglás, torna, iskolaelőskészítő... nekik olyan az oviban, hogy szabad játék, nincsen. Utána heti többször külön foglalkozás, meg ahová még kénytelen kelletlen cipelem magammal... aztán ha hazaérünk se játszhat lefekvésig, mert feladatozni kell... 7 évesen többet teljesít, mint sok tizenéves gyerek.