Kis híján elmaradt a mára tervezett programunk. Azt terveztük, hogy a másik nagyiékat, János szüleit látogatjuk meg. Indulás előtt nem sokkal azonban megjelent János egy haverjával, hogy akkor ő most elviszi a gyereket. Mivel a mai programot már vele is tisztáztam több mint 1 hete, ezért nem értem mit akart itt. Pontosabban értem. Egy tanú előtt akarta velem kimondatni, hogy nem adom oda Danit. De ami a legjobban megdöbbentett, hogy egy olyan kollégáját hozta el tanúnak, akivel azt hittem jóban vagyunk, rengeteg játékot adtam annak idején az iker lányainak, illetve jókat buliztunk egy vizitúrán, összejártunk gyerekestül, azt hittem barátok vagyunk. De Robi úgy tűnik így hálálja meg a jószándékot...
János cuccokat is el akart vinni, de ezúttal nem adtam oda semmit. Úgy gondolom, ami nem hiányzott 3 hónapig, az nem pont most azonnal fog kelleni, úgyhogy írja össze mi maradt még itt, én összeszedem, és egyben odaadom. Ez nem átjáróház, nem jöhet-mehet akkor amikor akar. Nem tudom mit szólna hozzá, ha én is időnként becsöngetnék hozzá, hogy kell ez vagy az. Ő azonban sportot űz a zaklatásunkból.
Szóval úgy felidegesített, hogy majdnem itthon maradtunk. De aztán úgy gondoltam, hogy Danika szereti a mamáékat, az idióta apja miatt nem érdemli meg, hogy lemondjam a látogatást. Jól döntöttem, nagyon jól érezte magát, alig akart hazajönni. Kicsit sajnálom, hogy nem jutott hamarabb eszembe, hogy akár náluk is tölthetne pár napot Dani, mert nekem két ünnep között dolgoznom kell, ők pedig szabin lesznek. Na mindegy, majd máskor.
János alaposan megvezeti a szüleit is, ahogy sejtettem. Fogalmuk sincs semmiről, például azt sem mondta el nekik, hogy terhes vagyok. Ellenben azt mondta, hogy fizeti rendesen a gyerektartást, meg hogy lemond a házról. Kíváncsi lennék, hogy létezik-e ember a környezetében, akinek nem hazudik???
