Sajnos vége a pihenésnek, dolgoznom kell a két ünnep között. Az óvodában pedig téliszünet van, úgyhogy Danit vittem magammal a munkahelyemre. Kicsit féltem tőle, hogy kb egy órát bírja lefoglalni magát, aztán majd egész nap nyafogni fog, hogy unatkozik, de végül nem így történt. Délelőtt egész jól elvolt egyedül, mesét nézett a számítógépen, rajzolgatott, a legó programmal játszott. Ebéd után pedig váratlanul felbukkant az egyik kedvenc haverja és a tesója, a kolléganőm gyerkőcei. Nah... vége lett a nyugalomnak... :-)) Fogócskáztak, bújócskáztak, rohangáltak, felfordították a bankot... :-)))) Már attól féltem, hogy ránk szólnak vagy a kollégák, vagy a biztonsági őrök, de megúsztuk. :-) Koléganőm (vagyis inkább barátnőm), nagyon aranyos volt, felajánlotta, hogy holnap úgyis otthon vannak, elmehet hozzájuk Dani, amíg én dolgozom, úgyhogy holnap folytathatják a kölkök a bulit!

Kezd problémás lenni, hogy hogyan öltözködjek a munkahelyemen úgy, hogy ne látszódjon a pocakom. (Egy másik) kolléganőm szerint, akit már beavattam, egyáltalán nem látszik, de ezt olyan nehéz elhinnem. Szerintem nagyon feltűnő, ha belenézek a tükörbe, egyértelmű, hogy totál megváltozott az alakom. Eltűnt a derekam, bár az amúgy se volt nagyon vékony, és a testarányaimhoz képest megnőtt a pocim. Egyáltalán nem olyan, mintha csak híztam volna, mert a pl a lábaim ugyanolyan vékonyak. Ja, és egy férfi kollégám ma megjegyezte a folyósón, hogy milyen sokat fogytam... na bumm... :-D

János kb 1-2 hete, szinte minden este telefonál. Mivel le van halkítva már olyankor a telefonom, általában csak utólag látom a hívását. De ha véletlenül pont észre is veszem, akkor sem veszem fel a telefont. Semmi kedvem beszélni vele, a 26-a estét leszámítva csak veszekedni/ordítozni/zsarolni tud, értelmesen nem lehet vele beszélni, úgyhogy nem vagyok rá kíváncsi mit akar. Lehet, hogy csak Danival akar beszélni, de mivel 3 hónapig egyszer sem jutott eszébe hogy felhívja a gyereket, ez nem nagyon valószínű. Ha mégis, hát elkésett...