Danikám egyre jobban kínlódik a mozgó fogával. Bár még mindig nem vészesen mozog, már szinte egyáltalán nem tud/nem akar harapni. Visszaléptünk az időben néhány évet :-) mindent apró kockákra kell vágnom neki. És ezzel a "mit főzzek" kérdés is tovább bonyolódott, ami eddig sem volt egyszerű, mert rettenetesen válogatós. Most már az is szempont, hogy ne nagyon kelljen rágni. :-)

Kezdek belezakkanni ebbe az itthon lábadozásba. Ahhoz már túl jól vagyok, hogy csak úgy feküdjek egész nap, ahhoz meg túl rosszul, hogy csináljak valami komolyabbat. A napi szintű rendrakás, pont kimeríti az energiáimat, már egy kis porszívózás után is dőlök be az ágyba. Fekvés közben meg megöl az unalom. :-( A tévét utálom, az olvasás nem köt le, a neten már mindent elolvastam. Dani ugyanez pepitában. Egyedül nincs kedve játszani, már a társast unjuk, könyvet mondjuk szívesen nézegetne, de hosszabban beszélni nekem nehezemre esik, mert még nagyon köhögök és rekedt a hangom. Így a mesélés megint kilőve. Asszem tényleg nem lehet velem jót tenni, ha dolgozni kell az a baj, ha pihenni akkor az a baj... :-D

Telefonált ma János kétszer is. Először, hogy hétvégén el akar jönni Danihoz. Most már betűzni fogom neki: Í R Á S B A N ! Mondtam neki, hogy betegek vagyunk, most nem szeretném ha jönne, ez is kicsit lassan jutott el hozzá. Azt nem kérdezte meg, hogy mi bajunk, vagy hogy Dani hogy érzi magát, sőt esetleg nincs-e szükségünk valamire... Másodszor már nem tudom mit akart, éppen aludtunk mikor hívott.