Huhh hát nem egyszerű nap volt. Lassan tényleg tudomásul kéne vennem, hogy a hetedik hónapban vagyok. Egész nap pörögtem, sísuliban voltunk, takarítottam, kocsimat kiporszívóztam, kertészkedtem, biciklit szereltem, játszótereztünk.... most meg csodálkozom, hogy alig bírok mozdulni a fáradtságtól.

Délután voltunk az egyik barátnőmnél is, kölcsön kaptunk tőle rengeteg babaholmit. A renegeteg az egyáltalán nem túlzás... egyelőre letettem a zsákokat a nappali sarkába, és azon töprengek, hová fogok ennyi mindent elpakolni???? Persze ez a kellemesebbik  probléma :-D még mindig jobb, mintha azon kéne gondolkodnom, hogy miből vegyem meg ezeket a dolgokat. Nagyon hálás vagyok a barátaimnak, hogy így segítenek! Tehát a holnapi program is megvan, helyet kell csinálnom a szekrényekben és elpakolni a babadolgokat.

A mai nap nagy eseménye az volt, hogy Dani végre-végre megtanult kétkeréken biciklizni. Vagyis ez így nem pontos, mert szerintem már réges rég tudott, csak nem engedte, hogy levegyük a pótkereket. Régóta próbálom rávenni, de hallani sem akart róla eddig. Mikor kint voltunk ma biciklizni, nagy nehezen beleegyezett, hogy levegyem. Igazából most sem akarta, de a "nagyfiús imídzsbe" már nem fér bele a pótkerék... :-DD Nagyon aggódott, hogy félelmetes lesz. :-DD Szóval azonnal kaptam az alkalmon, rohantam a franciakulcsért, és szét is kaptam a bringáját. A gond csak az összerakás körül adódott... Hát hiába, ez elég tipikusan férfimunka, de végül én győztem. Némi káromkodás közepette fülig olajos lettem, de sikerült! :-D

Dani pedig felült, és már tekert is, mintha mi se történt volna... a probléma a megállásnál jelentkezett, elfelejtette letenni a lábát, úgyhogy eldőlt mint a homokzsák. :-) Másodszorra már tökéletes volt a landolás és azóta is jól megy. Az elindulást kell még gyakorolni, mert azt még mindig úgy próbálja, hogy állóhelyzetben felrakja mindkét lábát a pedálra és nem mindig sikerül elindulnia az elesés előtt. :-DDD