Még mindig tavaszi szünet van, ezért be kellett ma vinnem Danit magammal a munkahelyemre. Meglepő, hogy mennyire jól érzi magát bent, pedig csendben kell lenni, egyhelyben ülni órákig, csak rajzolhat meg a laptopomon dvd-t nézhet. Kollégáim csodájára járnak, hogy mennyire türelmes kisfiú. Még emlékszem gyerekkoromban én is gyakran jártam anyu munkahelyén, és szerettem irodásat játszani. A gyerekek ilyenkor végre megtudják, hová megy és mit csinál anya, mikor azt mondja dolgozni megy. :-)

Két napja minden szabad percünkben bolygókat festünk Danival. A húsvéti nyuszi hozott neki egy naprendszer-modellt, kis apró alkatrészekből kell összerakni a bolygókat meg a tartószerkezetet, és minden darabot kézzel kell kifesteni, a végén még egy sötétben foszforeszkáló réteggel is. Hát már megint jól kicsesztem magammal... :-DDD Egyébként nagyon lelkesen festeget, rakosgat ő is, de hát ehhez felnőtt segítség kell. Remélem holnap már sikerül befejeznünk, és felkerülhet az ágya fölé.

A Húsvét-os posztokból kimaradt, de most már nem bírom szó nélkül hagyni. Jánosnak eszébe sem jutott az ünnep alkalmából meglátogatni a fiát, de az még hagyján, telefonon sem kereste egyáltalán. Ilyenkor mindig hozzáteszem (most is) a magam részéről annak örülök, ha nem is hallok róla semmit. Nem hiányzott geyikünknek sem. Csak közben a bíróságon előadja, hogy én, a bosszúálló gonosz anya nem engedem, hogy lássa a gyereket, sőt telefonon sem beszélhet vele, mert nem veszem fel a telefont. És mindezt nyomja az anyjáéknak, barátainak, mindenkinek... akik pedig készséggel el is hiszik.