Tegnap felhívtam Jánost. Az egész tulajdonképpen abból indult, hogy az új suliból megkerestek, hogy hétfőn beiratkozás van, nem mellékesen pedig be kell fizetni a beiratkozási díjat, ami egy erősen hat számjegyű összeg. Nem halogathattam tehát tovább, tájékoztatnom kellett őt egyrészt arról, hogy Dani hová fog járni, másrészt hogy ennek milyen vonzatai vannak.
Tudni kell még, hogy ezt a döntést a törvény szerint közösen kell(ett volna) meghoznunk, de mikor együtt éltünk akkor sem vett részt abban, hogy ovit, logopédust stb együtt keressünk, hova hányszor hogyan járjon a gyerek, ez mindig az én felelősségem volt. Ezúttal egyszer szóltam neki, hogy szülői van az oviban, beiskolázás a téma, nem jött el (nem ért rá azt mondta). Majd később sem érdeklődött egyszer sem, hogy akkor mi is lesz a sulival? Így én sem rohantam hozzá tanácsot kérni "mostmicsinájjak?".
Na, tehát felhívtam tegnap. Felvázoltam neki, hogyan jutottam eddig a suliig, miért ezt választottam, satöbbi. Ekkor még lelkesen egyetértett. Majd elmondtam, hogy mennyibe kerül, és hogy a fele költséget legyen szíves vállalni. Ekkor elmúlt az egyetértése, közölte, hogy ezen övön aluli, és meggondolja, hogy kifizeti-e.
Ma kaptam egy emailt tőle, legszívesebben bemásolnám, de túl hosszú, inkább összefoglalom. Sérelmezi, hogy kész tények elé állítottam, csak részben tudja támogatni a sulit, és különben is minek vállaltam még egy gyereket... de azért átutal 15 ezer forinttal többet, mint a gyerektartás, hogy be tudjam fizetni a beiratkozási díjat.
Ezek után csupa kérdőjel vagyok. A beiratkozási díj 150 ezer, a ráeső része lenne 75 ezer. És nagylelkűen ad 15 ezret, hogy be tudjam fizetni. Remek. A kész tények elé állításban van valami, csakhogy nekem se volt túl sok választásom, nem a jobbnál jobb iskolák közül válogatathattam, de az előzményeket meg a döntésem körülményeit már nem egy posztban leírtam. Na és végül, mi köze ehhez a picinek????? Ha nem lennék terhes, akkor is ki kellene fizetnem, és akkor se tudnék 15 ezerből 150-et befizetni! Bocs, csak 75-öt, mert a másik 75 az én részem.
Úgyhogy ha lennék olyan naív, hogy számítottam volna "apára", akkor most vakargathatnám a fejem, hogy miből fizetem ki. Természetesen nem gondoltam, hogy az lesz a válasz, hogy "Oké, ez tényleg fontos Daninak, úgyhogy vasárnap este beugrok a pénzzel...". Ennél már sokkal jobban ismerem. Valószínűleg még aznap megbeszélte az ügyvédjével a dolgot, kisakkozták, mi lesz a kibúvó a fizetés alól, de azért azt mégse mondják, hogy semmit nem fizet, úgyhogy adjon valamennyit aztán majd megmagyarázzák a bíróságon, hogy szegény igazgató úrnak sajnos nincs több pénze. Úgyhogy jön a "B terv" és hétfőn be fogom fizetni a rá eső 15 ezret és a rám eső 135 ezret.
