Tegnap bealudtam a számítógép előtt, még mielőtt egyáltalán nekiállhattam volna a posztírásnak. És ma is nagyon fenyeget ez a veszély... :-)

Vasárnap, Anyák napján Danival együtt köszöntöttük fel a nagymamáját, azaz anyukámat. Dani egy gyönyörű szép és hosszú verset mondott el neki. Annyira megható volt a kis drágám, hogy jól el is bőgtem magam rajta. Az oviban holnap lesz az ünnepség, azt hiszem jó sok papírzsepivel kell készülnöm. :-) Amúgyis könnyen sírok, nagyon meg tudok hatódni, plusz még a hormonok is megteszik most a hatásukat. :-))

Danika újabb ügyességgel rukkolt elő a hétvégén. Ő, aki kb egy évvel ezelőtt még visított ha hajat kellett mosni, vagy fodrásznál vágták a haját, most teljesen egyedül megmosta a haját! És annyira belejött, hogy mindennap hajat akar mosni, alig tudom lebeszélni róla! :-DD