Úgy tűnik mostanság csak minden második nap jut energiám a posztírásra. Persze, hogy tegnap is elaludtam... a kanapén, laptoppal az ölemben.

A holnapi az utolsó nap a munkahelyemen. Nem szeretek búcsúzkodni, úgyhogy szívesen kihagynám. Tegnap már elbúcsúztattak a közvetlen kollégáim, nagyon aranyosak voltak. Kaptam - pontosabban Picúrkám kapott - egy édes plüss kutyust, amire aztán itthon Dani gyorsan le is csapott, hogy ő majd vigyáz rá addig amíg megszületik a baba. :-D Csak szűk másfél évet tervezek, hogy itthon leszek, úgyhogy nem sokáig leszek távol, mégis nagy változások lehetnek addig.

Daninak rettenetesen mozog megint egy foga. Szegénykém nagyon nyűgös miatta. Már sírt többször is, mert fáj neki, nem tud rendesen enni, sem beszélni. Próbálom vigasztalni, hogy nemsokára kiesik, de akkor meg azért sír, hogy vérezni és fájni fog majd. :-(( Úgyhogy legfeljebb a figyelmét tudom elterelni róla. Remélem most már hamar kiesik, és elmúlik a rossz kedve. Édes nagyon, a fogtündérről faggat, hogy honnan tudja majd, hogy ott lesz a foga a párna alatt, hogy talál ide, honnan szerzi az ajándékot, hogy néz ki, milyen a ruhája, hol lakik... ??? :-DDD Csak egyszer azt meg ne kapjam, hogy miért hazudtál, Anya? :-)

Kicsit megijedtem ma este. Hirtelen nagyon elkezdett fájni a hasam, nagyon aggódtam, hogy esetleg megindult a szülés. Már láttam magam előtt, hogy kapkodva szedem össze a cuccaimat, riasztom a szomszédot, hívom a mentőt... de szerencsére elmúlt és nem ismétlődött meg. Még két hetet muszáj lenne kibírnunk, aztán utána már jöhet aminek jönnie kell. :-) De legalább arra jó volt ez a kis ijesztgetés, hogy végre tényleg összepakoljam a kórházi táskát.