Nem vagyok jó passzban. Nincs semmi baj, legalábbis fizikailag, de lelkileg rosszul viselem most a dolgokat. Kb óránként elbőgöm magam valamin. Írni sincs kedvem.
Depi
2010.05.09. 23:06Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://allisc.blog.hu/api/trackback/id/tr701987169
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Fém fatál 2010.05.10. 08:05:53
Szia!
Munkaterápia :S
Tapasztalataim szerint a depire egyetlen gyógyír van, önmagunk megerőszakolása, és csakazértis mindent megcsinálok. Amint egy picit elengedem magam, egyből mélyebbre zuhanok. :( De ha nekifogok, mint egy robot, akkor egyszer csak vége lesz a depinek.
Nyugi, neked legalább papírod van róla, hogy testileg-lelkileg szarul lehetsz. :)))
Képzeld magad elé az összes neuroendorkin mirigyedet, milyen állat mód öntik a véráramba tonnaszám a hormonokat. Nem te vagy depis, hanem a mirigyeid játszanak élmunkásosdit. :) Majd lenyugszanak, addig is keep smile, de tényleg, a tükör előtt, az is sokat segít! (Komoly! :)
Munkaterápia :S
Tapasztalataim szerint a depire egyetlen gyógyír van, önmagunk megerőszakolása, és csakazértis mindent megcsinálok. Amint egy picit elengedem magam, egyből mélyebbre zuhanok. :( De ha nekifogok, mint egy robot, akkor egyszer csak vége lesz a depinek.
Nyugi, neked legalább papírod van róla, hogy testileg-lelkileg szarul lehetsz. :)))
Képzeld magad elé az összes neuroendorkin mirigyedet, milyen állat mód öntik a véráramba tonnaszám a hormonokat. Nem te vagy depis, hanem a mirigyeid játszanak élmunkásosdit. :) Majd lenyugszanak, addig is keep smile, de tényleg, a tükör előtt, az is sokat segít! (Komoly! :)
whitemore 2010.05.10. 09:11:12
Kedves Csilla,
don't give up! mi, akik olvasunk Téged napról napra, drukkolunk Neked! tudom, hogy nem lehet egyszerű ez a Dani-János mizéria, pláne egy új babóval a pocidban, de nagyon szurkolok, hogy rendeződjenek a dolgok. próbálj megnyugodni :)
don't give up! mi, akik olvasunk Téged napról napra, drukkolunk Neked! tudom, hogy nem lehet egyszerű ez a Dani-János mizéria, pláne egy új babóval a pocidban, de nagyon szurkolok, hogy rendeződjenek a dolgok. próbálj megnyugodni :)
Mirama 2010.05.10. 09:43:42
János miatt? Dani jól érezte magát? Rosszul hatott ez rád? Vagy mi a baj??
Ne légy szomorú!!! És legfőképp ne sírj!
Dani nem értheti még meg, h az apja igazán nem őt szereti, hanem csak tenni akarja magát mások előtt! (és még az is lehet, h tényleg szereti Danit, csak éppen ez a szeretet nem az a SZERETET, amit egy igazi szülőnek éreznie kellene!!! a legrosszabb az egészben hogy vannak emberek, akik tényleg azt hiszik, h ők mennyire szeretik a gyerekeiket, ismerek Jánoson kívül is számtalan embert, akinek egyszerűen nem való az apaság, mert magukon kívül képtelenek igazán mást is szeretni)
Tudom, h ez neked nagyon nehéz lehet! Te a hétköznapokban is állod a sarat, tanulsz Danival, ide-oda viszed őt, Jánosnak ilyenre semmi gondja nincs! Hétvégenként eljátssza az "apukát" és ennyi! De mi tudjuk, h Te mi mindent megteszel érte és majd a pöttömkéért is! :-)
Ne keseredj el! Ezt másképp nem lehet "túlélni", csak úgy, h vmilyen szinten hozzászokik az ember a "megváltozhatatlanhoz"! És hidd el, János ezerszer visszakapja majd ezt az élettől!!!! Hiszek abban, h minden ember előbb-utóbb visszakapja mindazt a jót és rosszat is, amit ő tett másokkal!
Szóval ne sírj!!! "Süt a nap, nehogy szomorú légy, lehetne százszor is rosszabb!" Mi mindannyian szorítunk Neked! (már előre hiányozni fogtok, mikor pöttömke érkezésekor kórházban lesztek, és nem olvashatunk majd rólatok!)
Ne légy szomorú!!! És legfőképp ne sírj!
Dani nem értheti még meg, h az apja igazán nem őt szereti, hanem csak tenni akarja magát mások előtt! (és még az is lehet, h tényleg szereti Danit, csak éppen ez a szeretet nem az a SZERETET, amit egy igazi szülőnek éreznie kellene!!! a legrosszabb az egészben hogy vannak emberek, akik tényleg azt hiszik, h ők mennyire szeretik a gyerekeiket, ismerek Jánoson kívül is számtalan embert, akinek egyszerűen nem való az apaság, mert magukon kívül képtelenek igazán mást is szeretni)
Tudom, h ez neked nagyon nehéz lehet! Te a hétköznapokban is állod a sarat, tanulsz Danival, ide-oda viszed őt, Jánosnak ilyenre semmi gondja nincs! Hétvégenként eljátssza az "apukát" és ennyi! De mi tudjuk, h Te mi mindent megteszel érte és majd a pöttömkéért is! :-)
Ne keseredj el! Ezt másképp nem lehet "túlélni", csak úgy, h vmilyen szinten hozzászokik az ember a "megváltozhatatlanhoz"! És hidd el, János ezerszer visszakapja majd ezt az élettől!!!! Hiszek abban, h minden ember előbb-utóbb visszakapja mindazt a jót és rosszat is, amit ő tett másokkal!
Szóval ne sírj!!! "Süt a nap, nehogy szomorú légy, lehetne százszor is rosszabb!" Mi mindannyian szorítunk Neked! (már előre hiányozni fogtok, mikor pöttömke érkezésekor kórházban lesztek, és nem olvashatunk majd rólatok!)
