Úgy elment ez a mai nap, hogy szinte semmit nem csináltam. Nagyon gyorsan telik az idő, sokkal gyorsabban mint gondoltam. Hiába nem dolgozom már második hete, nem haladok jobban az itthoni dolgokkal. Az tény, hogy nem vagyok fürgeróka, de sokkal több időm van mindenre, csakhogy ez nem látszik meg. A vasalnivaló pl hegyekben áll, sőt... inkább hegyvonulatokban... :-D Cserébe viszont isteni rakott kelt főztem. Gondoltam kihasználom a szülésig hátralévő időt, és csupa olyan dolgot eszek, amit utána már nem lehet, a szoptatós diéta miatt. A rakott kel pedig többszörösen is a tiltott listán lesz, mert van benne tejes és "k" betűs is.

A most következő hétvége apás hétvége lenne papírforma szerint. Jánosról azonban 2 hete semmit nem hallottunk. (Amit én ezúttal sem bánok.) Sem telefonon sem emailen nem jelentkezett. Nem csak azért, hogy el akarja vinni a gyereket, hanem beszélni sem akart vele. És Daninak nem is hiányzik, egyszer sem említette az apját.

Picúrkám aktivitása semmit sem csökkent. Pedig a szakirodalom szerint ahogy fogy a hely, úgy kevesebbet fog mozogni. A hely pedig tuttira kevés, mert most már megmoccanni sem tud anélkül, hogy ne okozzon fájdalmat nekem. Ezek szerint nem olvasta a könyveket... :-)