Szép lassan javulok most már. Kopp-kopp. Bár köhögök meg fújom az orrom, de határozottan jobban vagyok. Abból látszik, hogy azért messze nem vagyok toppon, hogy ma napközben fél 11-től fél 3-ig aludtam, míg Dani oviban volt, de most estére megint ugyanolyan fáradt vagyok. Ez valószínűleg a terhesség és a betegség együttes hatása. Talán évek óta nem aludtam annyit, mint most az elmúlt pár napban. És valószínűleg még évekig nem is fogok... :-DDD

Dani ma megint hatalmasat hisztizett amiért nem ő nyert egy játékot, ezúttal a gyógypedagógusnál. Minden gyerek jókedvűen jön ki a foglalkozásról, jól érzik magukat, a végén apró ajándékokat kapnak, kivéve az én gyerekem. :-( És még utána végig hüppög a kocsiban hazáig. Eleinte ilyenkor vigasztalgattam, próbáltam vele megbeszélni, de úgy látszik nem ér semmit. Most már nem pátyolgatom, sőt... "jutalom elvonás" van. Valahogy végre meg kell értenie, hogy nem mindig csak győzhet.