És.... még mindig semmi sem történt... :-(

Már nagyon szenvedek itthon. Nem tudok magammal mit kezdeni, unom a tv-t, a szg-épet, az olvasást. Se feküdni, se aludni nem tudok már. Takarítani ugyan nem ártana, de az meg nagyon nehezemre esik, és egyébként sincs kedvem. Csak várok és várok, közben nagyon hiányzik Dani, üres a lakás nélküle. Ma kétszer is hívott a kis drágám, délelőtt és este is. Arra volt kíváncsi, hogy megszületett-e már a kistesója. :-) Holnap már tényleg nem szeretnék csalódást okozni neki! :-D