Zsófikám kezdi próbálgatni a szárnyait, azaz az akaratát. :-) Időnként már halljuk a hangját, bár szerintem még mindig sokkal nyugodtabb baba, mint Dani volt. Az még mindig igaz, hogy ha cici van, akkor kerek a világ. Még akkor is, ha történetesen már semmi nincs benne. Viszont így elég nehéz megcsinálni a dolgomat. Mikor ébren van, és nem tudok vele foglalkozni, akkor egy darabig békésen nézelődik, de aztán egy idő múlva eszébe jut, hogy "hoppá, nincs a számban cici..." :-) Ekkor próbálja megkeresni, hangosan cuppogtatja az öklét vagy a ruháját, bármit amit elér a szájával, és ha még ekkor sem értem a célzást, akkor előbb-utóbb elkezd sírni.
Az éjszakáink nyugodtan telnek. 2-3 óránként ébredek a hangos cuppogásra. :-) Megetetem, és azonnal vissza is alszik, szerencsére én is. Így aztán nem érzem magam hulla fáradtnak - legalábbis egyelőre.
János jelentkezett, emailben válaszolt az sms-re, amiben tudattam a kislánya születéséről és megkérdeztem, mikor akarja látni. Nem másolom ide az egészet, csak a lényeget:
"Még mindig nem fogod fel, hogy azt a gyereket kizárólag csak is Te akartad!!!!! (engem soha nem fog érdekelni)"
"Tartásdíjat kizárólag Dani után fizetek, és akkor ha a Bírósági végzésben előírtak alapján van nálam, péntektől-vasárnapig. "
Én pedig akkor sem fogom erőltetni, hogy Dani menjen hozzá. Ha nem akar menni, akkor nem fog, még akkor sem, ha a Bíróság így rendelkezett, és akkor sem ha nem fizet gyerektartást.
