Ígértem, hogy mesélek a szülésről, de csak most van időm leírni. Aki nem szeret ilyesmit olvasni, lapozzon! :-)

06.19-én szombaton, 5 nappal a kiírt időpont után a szokásos rutinvizsgálatra mentem a kórházba. Az orvosommal megbeszéltük előző nap, hogy hétfőn indítja meg a szülést, ha addig nem indul meg magától, márpedig ennek semmi jele nem volt. Ezen a szombati vizsgálaton mindent rendben talált az orvos, jó volt a szívhang, a ctg, tiszta a magzatvíz, méhszáj bő 2 ujjnyira nyitva. A vizsgálat végén nekem szegezte a kérdést, hogy nem akarok-e ma szülni? Huh, hát ez így hirtelen jött, bár már nagyon szerettem volna, hirtelen mégis elbizonytalanodtam. Azzal érvelt, hogy most még minden rendben a babával, ne várjuk meg, amíg sürgősen közbe kell avatkozni. Fejlődni már nem fog odabent, viszont öregszik a méhlepény. És most szombat van, nyugi van, ha hétfőig várunk, jönnek a programozott császárok az egyéb betegek, szerinte essünk túl rajta. Essünk.

Barátnőm, mostantól legyen "S" :-) még gyorsan elszaladt elintézni valamit, addig az orvos elintézte a papírokat, engem előkészítettek, megkaptam a beöntést, várakoztam. Ekkor volt körülbelül 13.45h. Megjött S, jókedvűen beszélgettünk, nevetgéltünk, semmiféle szülés hangulatom nem volt. 14h-kor a szülésznő bekötötte az oxitocin infúziót, felcsatolta a ctg-t a pocakomra. 14.08h-kor az orvos megrepesztette a magzatburkot. Elkezdődött, ez már hivatalos. :-)

A burokrepesztéstől számított 1 órán keresztül feküdnöm kellett, nem kelhettem fel. A ctg ezalatt elkezdett enyhe fájásokat mutatni, amiből én nem éreztem semmit, legfeljebb csak enyhe feszüléseket. Még mindig poénkodtunk S-sel, hogy a pici lány odabent valószínűleg már csomagol. :-)  Letelt az 1 óra, felkeltem, és elrohantam pisilni, mert közben annyi infúziót belém töltöttek, hogy nem tűrt halasztást. Ezután már nem feküdtem vissza, hanem birtokba vettem a nagy labdát, Danival is ilyenen vajúdtam. A következő félórában kezdődtek a határozott rendszeres fájások. Egyből 2 percesek, úgyhogy bele a közepébe, viszont az erősségük szép lassan fokozódott csak. Kb 15.45-re már megjöttek az igazi kerítésszaggató fájások. Nehezen bírtam a légzést tartani, sokszor rám szólt a szülésznő, hogy nem jól csinálom. S folyamatosan simogatta a hátamat, beszélt hozzám, időnként adott 1-1 korty vizet. Kb 1 óra telt el így.

Közben szólt a szülésznőnek S, hogy hívja az orvost, mert megbeszéltük előre, hogy epidurállal szeretnék szülni. Sajnos az orvosom épp egy sürgős császár miatt a műtőben volt, kb 16.45-kor jött vissza. Megvizsgált, bő 3 ujjnyira voltam nyitva. Éppen arról bezéltünk, hogy mi legyen a fájdalomcsillapítóval, beadja vagy sem, és milyet, amikor jött a következő fájás, és hirtelen úgy éreztem, hogy most már nyomnom kell. Hihetetlen volt, mivel előtte még csak 3 ujjnyi volt a méhszáj. Újra megvizsgált, és valóban egy fájás alatt eltűnt a  méhszáj. Tehát a fájdalomcsillapító helyett gyorsan összerakták az ágyat, és elmagyarázta az orvos, mit hogyan csináljak mikor mondja. Volt még ezalatt talán 1-2 tolófájás, majd végre elhangzott az utasítás, hogy nagy levegő, és mindent bele... A harmadik tolófájásra, 17.15h-kor pedig megszületett az én kis hercegnőm!!!! Azonnal felsírt, és a hasamra tették. Még úgy maszatosan is gyönyörű volt! :-)

Őt elvitték, engem pedig összefoltozott az orvos. :-) Sajnos nagyobb gátmetszést kellett csinálni, mint a fiamnál, gondolom azért, mert nem volt ideje a szöveteknek fokozatosan tágulni, annyira hirtelen jött Zsófi. Burokrepesztéstől számított 3 óra, de a fájások kezdetétől számított kb 1,5 óra alatt született meg.

Felöltöztetve visszahozta S hozzám a kis drágámat és kettesben maradtunk a következő 2 órában a szülőszobán. Megpróbáltam mellre tenni, és legnagyobb meglepetésemre azonnal ügyesen szopizott. Azért volt ez meglepetés számomra, mert Dani annak idején nem volt hajlandó közvetlenül a szülés után szopizni.

Sokkal kellemesebb élmény maradt számomra ez a szülés, mint az első. Persze nagyon fájt, de olyan gyorsan történt minden, hogy szinte észbe sem kaptam, és már ott szuszogott mellettem a kisbabám. Nagyon hálás vagyok S-nek, hogy mellettem volt és segített. Köszönöm!