Tegnap nem volt kedvem írni, János megint kiütötte a biztosítékot. Megkaptam a bíróságra beadott legújabb agymenését, persze megint tele hazugságokkal, rágalmazásokkal, fröcskölődéssel. Szabályosan bosszúhadjáratot folytat ellenünk. :-(

Írtam, hogy János jelezte a szombati napon el akarja vinni Danit. Megint beszéltem vele, és persze most sem akart menni. Olyanokat mondott, hogy "szó sem lehet róla", "takarj el majd ha jön", "írjuk ki a kapura, hogy János nem jöhet be, csak mindenki más"... Már Jánosnak hívja, nem apának!!!!!!! Pedig én mindig apát mondok neki!

Ennek ellenére idehívtam ma 9h-re az apját, hogy neki mondja el személyesen. Először tiltakozott Dani, végül meggyőztem, hogy muszáj beszélni apával. Plusz idehívtam, egy barátnőmet tanúnak. :-( Mikor jött János, kimentünk, Dani elmondta hogy nem akar menni, kérdezgettem, hogy miért stb, végül egyszercsak azt mondta "Takarj el, anya!" és bebújt mögém. Akkor mondtam neki, hogy ha akar, menjen be a házba, és így is tett. János közölte velem, hogy de az apjával is lennie kell a gyereknek, mert szüksége van rá. Erre azt válaszoltam, hogy a kicsinek is szüksége van apára. Mire ő megfordult és beült a kocsijába.

Délután elmentünk a szülinapi zsúrra, amit már olyan nagyon várt Dani. Huh, jó nagy buli volt, kiadták a kölkök a gőzt rendesen... :-) Hazafelé a kocsiban Dani szóba hozta az apját, pedig soha nem szokta. Azt mondta, hogy "örökre nem akar elmenni apához", és megkért, hogy találjak ki valamit, hogy soha többet ne jöhessen be. És megint azt kérte, írjuk ki a kapura, hogy János nem jöhet be, csak mindenki más. :-(