Zsófikám ma bőven csinált nekem programot... Előre elnézést kérek a témáért, gyengébb idegzetűek lapozzanak! :-)

Reggel simán indult a napunk, pont időben elkészültünk, ahogyan terveztem. Zsófit raktam bele a hordozóba, ahogy csattant az öv, abban a pillanatban hallottam meg azt a hangot, ami után azonnal le kell tépnem róla a lehető leghamarabb minden ruhát, ha nem akarok kakis ruhát mosni... :-))) Nah, hát mindenki vissza, rohantam tisztába tenni, de elkéstem, kifolyt... Újra felöltöztettem, rakom a hordozóba és.... és büfizett egy akkorát, hogy totál lehányta magát. Újra vissza, újra átöltöztet, negyedórás késés. Ugyanez szóról szóra megismétlődött délután, mikor indultunk Daniért a suliba. Azzal a különbséggel, hogy ezúttal nem csak magát, hanem engem is lehányt. Harmadszor pedig akkor lett nyakig kakis, amikor elkészült a melegszendvicsem vacsorára. Mire elhárítottam a vészhelyzetet, már csak hidegszendvicset ettem. :-)

Egyelőre még mindig megúsztam simán ezeket a necces helyzeteket, mert itthon történtek. Legrosszabb esetben bedugtam a kiscsajt a csap alá, a ruhákat beáztattam, tiszta ruha előkap és kész is. Már előre rettegek, hogy egy ilyen nyakig kifolyós történet mondjuk pl az iskolában vagy vásárlás közben kap el. Huuuhhhh!

Dani ma nagyon bűnbánó arccal fogadott. Rögtön láttam, hogy valami baj van. Fogta a tanítónéni kezét, odahúzta, és elmondta, hogy verekedett. :-( Nem értettem, hogy egészen pontosan mi is történt, de az biztos, hogy felidegesítették szándékosan, amire ő úgy reagált, hogy odacsapott és verekedés lett a vége. :-(((