Babás barátainkkal találkoztunk ma. Nagyjából egyidőben szültünk, csak pár nap különbséggel. Ugyanahhoz a dokihoz jártunk, és a vizsgálatok alkalmával a váróteremben ismerkedtünk össze. Huh micsoda különbség volt a három kislány között!!!! Az egyik véglet Jázmin volt, aki szinte végig sírt, és letenni sem lehetett. Maja volt az aranyközépút, aki vidám volt, mosolygott, néha nyüszizett, de legfőképpen egyfolytában járt keze lába, mint aki el akar szaladni vagy repülni - még nézni is fárasztó volt. :-) És végül Zsófi, akit letettem az ágyra, lement alfába és úgy maradt 3 órán keresztül. Mosolygott, nézelődött, gügyögött, de Majához képest szinte meg sem mozdult. Most aztán azon gondolkodom, hogy ez normális?? Hogy egy baba ennyire nyugodt???

A többiek azt mesélték, hogy a babáik már egyszer-kétszer átfordultak. Hát persze, mert olyan aktívan mozognak, próbálkoznak, hogy előbb-utóbb véletlenül is sikerül nekik. Na de Zsófi szinte meg se moccan ha leteszem, olyan mint aki be van nyugtatózva :-) így pedig nehéz lesz forogni!

Rendkívüli szülői értekezletet hívtak ma össze az iskolában. Mi szülők el sem tudtuk képzelni mi rosszat tehettek ezek az égetnivaló csibész kölykök, hogy 2 hét után soron kívül behívnak bennünket?! :-) Szerencsére semmi rosszat :-) csak új tanítónénink lesz. Két osztályfőnök van az osztályban, az egyikük most jött vissza gyesről és sajnos kiderült, hogy nem tudja összeegyeztetni a tanítást a családdal (két pici gyereke van). :-( Sajnálom, mert nagyon szimpatikus volt. Az új tanítónéni nagyon fiatal, reméljük bírni fog a fiúkkal! :-)