Mára az égvilágon semmit nem terveztem. Muszáj pihennem egy kicsit, nagyon ki vagyok merülve mind fizikailag mind idegileg. Borzasztóan nehéz volt az elmúlt pár hét. :-(

Próbáltam én is aludni, mikor Zsófi elszundított, de nem ment. Ahogy ledőltem, azonnal megcsörrent a telefonom, hogy menjek mert látták valahol Brúnót. Voltam Taksonyban, Halásztelken, Tökölön, de egyik kutya sem ő volt. :-( Végül aztán délután sikerült 2 órát egyhuzamban úgy aludnom, hogy nem csörgött a telefonom és Zsófi is aludt.

És ha nem lesz meg Brúnó, még hónapokig fogom keresni. Nem tudom, mikorra fogok tudni beletörődni, hogy nem találom... :-(

János este 7-kor hívott, hogy most ide akar jönni, hogy odaadja Daninak az ajándékát. Nem engedtem, mert akkor értünk haza, még volt egy csomó házifeladat, szoptatnom kellett Zsófit, és még hátra volt a vacsora fürdés... Hétvégén apás hétvége lett volna, de akkor bezzeg nem jött, csak telefonált.