Zsófikám megduplázta a születési súlyát, sőőőőt túl is van már rajta! Édes kis formás hurkás gyömöszölnivaló gyönyörűség.... :-) Még mindig kizárólag csak szoptatom, bár néha úgy érzem már, hogy lehet hogy kevés neki a tejem. A védőnő szerint ez nem így van, és higgyek benne, hogy igenis elég. Ha belegondolok, hogy miken megyünk keresztül, mennyi stressz ér, az a csoda, hogy egyáltalán tudok szoptatni. Szóval hiszek benne, mert ez neki a legjobb, és nekem is.

Danit próbáltam felkészíteni a holnapi apás napra. Hallani sem akar az apjáról, azt mondta örökké velem akar maradni és közben puszilgatott. Istenem... nem tudom mi a fenét csináljak??? Mondjam neki, hogy de igenis el KELL menned, csak hogy ne kapjunk pénzbírságot???

Szeretnék elszökni valahová messzire, ahol nincs János, nincs bíróság, nincs gyámhatóság... csak mi hárman a gyerekekkel... és boldogan élnénk míg meg nem halunk. :-(