Bemutató órákon voltam ma délelőtt az iskolában. Megnéztem, Dani milyen ügyes-okos nagyfiú. :-) Hááát tényleg van dolga a tanító néniknek Danival. Annak azért örülök, hogy a tananyaggal semmi problémája nincs, tud mindent amit kell. A gond a viselkedésével van, de nem úgy mint egy fegyelmezetlen rossz gyereknek. Ő odafigyel az órán, állandóan jelentkezik, igyekszik.... csak sajnos túlságosan. Még a kérdés el sem hangzott, az ő keze már a magasban, és ha nem őt szólítja fel a tanító néni, akkor elkeseredik, szélsőséges esetben akár sír is. Nagyon-nagyon akar teljesíteni, megmutatni, hogy ő is tudja, és ha nem kap lehetőséget kudarcként éli meg. Márpedig nem szerepelhet ő állandóan, hiszen 14-en vannak az osztályban.
Zsófikába szerelmes vagyok. Hihetetlenül tüneményes a kiscsaj. Csak megvillantja az ellenállhatatlan fogatlan mosolyát és már olvadok. :-D A kedvencem mégis a combocskája, attól teljesen kész vagyok... olyan hurkás, hogy fürdés után külön-külön ki kell törölgetnem a hurkák közül a vizet. :-DD És egész nap csak eszik-alszik-vigyorog-gügyög. A legboldogabb pedig attól vagyok, hogy nem csak engem vesz le a lábamról, hanem a bátyját is. Dani odabújik mellé, simogatja, puszilgatja, beszél hozzá, és ha Zsófika ránéz vagy "válaszol" neki, akkor lelkendezik. Imádom őket!!!!!!!
János ma hívta Danit, de már nem meglepő, hogy nem akart beszélni vele. Aztán János arra kért engem megint, hogy vegyem rá Danit, hogy hajlandó legyen beszélni vele: pl. holnap hívjuk fel apát... Továbbra sem értem, hogyan gondolja ezt.
