Danit nagyon lekapta a lábáról ez a nyavalya. Rég volt már ennyire beteg. Valami csoda folytán sem Zsófi sem én nem kaptuk el eddig. Pedig általában úgy szokott lenni, hogy Dani köhög párat én meg 2 hétre ágynak esek. Ez most egyelőre úgy látszik pont fordítva van. Lekopogom, mert még a lappangási idő lehet, hogy nem telt le...

A napi teendőkön és a betegápoláson túl kiskutya kereséssel töltöm a szabadidőmet. Nehéz a döntés. Sajnos ma Magyarországon a kutyatényésztés teljes egészében a küllem irányába tolódott el, én pedig elsősorban nem show kutyát szeretnék. Sokkal fontosabb, hogy kiegyensúlyott, nyugodt idegrendszerű, de mindemelett szívesen dolgozó, jól motiválható kutya legyen. Tehát se félős, se domináns, se agresszív... de a tej se aludjon meg a szájában... Egy pár hetes kis szőrgombócról megmondani, hogy mi lesz belőle???

Brúnóval annak idején szerelem volt első látásra. Beléptem az ajtón és attól a pillanattól kezdve úgy nézett rám, mint egy istennőre, és nem mozdult mellőlem. Igaz, ő akkor már nem volt annyira baba, 4,5 hónapos volt. Ekkorra azért már többet látni a jellemükből. Most is valami hasonló jelre várok, hogy biztosan tudjam, hogy Ő az.