Sokat aggódtam mostanában Bingo miatt. A betegségétől függetlenül is olyan sokszor láttam rossz kedvűnek, mintha depis lenne. Olyankor volt csak felszabadult, amikor más kutyákkal rohangált, bírkózott. Pár napja azonban elkezdtem vele dolgozni. Amúgyis szégyen, hogy egy kiképző kutyája az alap vezényszavakat sem ismeri. :-) Hihetetlen az a változás, amin keresztülment ez alatt a pár nap alatt. Sokkal-sokkal jobb kedve van, figyel, nyitott, aktív... és eszméletlenül tanulékony!!! Hát hiába, munkakutya, és pont ezért szeretem a retrievereket, mert imádnak dolgozni. Gyorsan el is határoztam, hogy rendszeressé teszem a napi gyakorlásokat, illetve megpróbálok kijutni vele a suliba legalább heti egyszer.

A másik dolog, amiért retriever függő vagyok, az az emberszeretetük. Csak egy példa: sétálunk a mezőn, szembejönnek velünk a kedvenc kutyahaverjai. Már messziről kiszúrja őket, rohan-rohan... el a kutyák mellett, rájuk se hederít, először "köszön" a gazdiknak, mindenkinek egyesével egy simi, farkcsóválás, és ha üdvözölte az embereket akkor megy a kutyákhoz játszani. Elhagyni pedig nem is tudnám, annyira ragaszkodó. Szintén ezzel a társasággal sétáltunk, amikoris nekem sietnem kellett, de megbeszéltük, hogy még elviszik Bingot kicsit szaladgálni, majd hazahozzák ha végeztek. Nem volt hajlandó ottmaradni velük. Amint látta, hogy elindulok hazafelé futott utánam, hiába hívták hogy maradjon ott. És ha kicsit messzebrre szaladnak a kutyák, hívjuk őket, Bingo az első aki visszaér, bármikor stabilan behívható.