Iszonyúan nyűgös vagyok, már alig vártam, hogy vége legyen a napnak. HIába van szombat, ma is korán keltünk, sísuliban kezdtük a napot. Ebben a szezonban ez volt az utolsó alkalom, végre szabadok a hétvégéink ezentúl. Miután hazaértünk le kellett feküdnöm, olyan fáradtság és derékfájás tört rám.  Ez utóbbival rengeteget küzdök az utóbbi időben. Reggel szokott a legrosszabb lenni, van, hogy csak négykézláb bírok kimászni az ágyból és utána percekig alig bírok mozogni. :-( Délutánra aztán nagy nehezen összekapartam magam. Elmentünk mekibe, mert megígértem Daninak, aztán takarítottam, vacsit főztem...

Zsófin azt látom, hogy sokkal szívesebben eszi azokat a kajákat amiket mi eszünk, mint a bébipempőit. Reggel egy kis gyümölcspépet próbáltam adni neki, de tiltakozott. Helyette majd kinézte a számból a májkrémes kenyeret, úgyhogy abból csipegettem a szájába, és ízlett neki! A mekiben a sültkrumplit tolta befelé, este pedig tojásos nokedlit evett. Azért az érdekes, hogy ha a bébikaja darabos, attól öklendezik, a tojásos nokedli bezzeg jöhet...