Végre végre történt egy kis előrelépés a válással kapcsolatban! Tavaly júliusban adtam be a bíróságra kérelmet, hogy hozzanak ideiglenes intézkedést a gyerektartással kapcsolatban. És aztán hipp-hopp ez mostanra sikerült is! Majdnem duplájára emelték annak az összegnek amit január óta fizet, és pontosan triplájára annak amit tavaly fizetett. (Január óta ugyanis fizet az iskolába is.) Sajnos még ez sem fedezi a gyerekek tényleges költségének felét, de már ez is valami. Ha Daninak nem lennének a betegségéből eredő plusz igényei, akkor teljesen korrekt lenne ez a gyerektartás. Most János biztosan fellebbezni fog.

Hívott ma este, Danival szeretett volna beszélni. Épp itt volt az egyik haverja, úgyhogy csak futás közben szólt vissza, hogy nem akar telefonálni. János ideges volt, amennyire ezt telefonon keresztül meg tudtam ítélni. Ingerülten kérdezte, hogy most már soha többet nem fogja látni Danit? Nem tudtam erre mit mondani. :-( Amit mondtam volna, azt inkább megtartottam magamnak. Ide azonban leírom: Zsófika is ezt kérdezhetné, hogy soha nem fogja látni apát? :-(

Zsófikának új tudománya van! :-D A hétvége óta négykézlábazik! Szombaton még csak 2-3 lépést haladt, vasárnap már keresztül ment a nappalin. Hason azért még gyorsabb, úgyhogy ha siet akkor inkább hasra vágja magát és kúszik. :-) Édes, ahogy próbálkozik, nagyon koncentrál, hogy összerendezze a kéz-láb mozgást... :-D

Hétvégén kapott egy új hintát a kertbe. Egész pontosan a régi hintaállványra vettem neki egy új, nekivaló ülőkét. Hát azt a boldogságot... hangosan kacagott, ugrándozott benne. :-DDD Ma is kint voltunk sokat, úgy élvezi! Gyönyörű idő volt, csináltam képet róla: