Megvan az első étel, ami nem ízlik Zsófinak: káposztás tészta. Én nem borssal, hanem cukorral szoktam enni, ezért neki is picit megcukroztam. A második falatnál már nem nyitotta ki a száját. Lehet, hogy az volt a baj, hogy nem volt benne hús. :-) Azt gondolom, hogy még így sem panaszkodhatok, Dani sokkal válogatósabb, mint Zsófi. És mentségére legyen, hogy Dani sem ette meg. Nesze neked fogyókúra, itt állok egy nagy csomó káposztástésztával, amit imádok. :-)
Délelőtt ügyvédnél voltam, János fellebbezésére kellett megtenni az észrevételt. Úúúúgy utálom már ezt az egészet. Az ügyvédemnek is tele a t.ke vele, amit egyáltalán nem csodálok. János állandó hazugságai, trükközgetései amire nekem válaszolnom kell, magyarázkodni... megy a nem is úgy volt... de én nem... de ő igen... ááááá...
És ilyenkor nagyon kivagyok ettől az egésztől. Hányingerem van a mocskolódástól, kilátástalan, hogy mikor lesz vége. Talán majd egyszer, ha felnőttek a gyerekek. Addig viszont szívja le az energiámat a folyamatos harc vele. :-(
