Kalandos nap volt a mai. Úgy tűnik a környék összes elcsatangolt vagy önsétáltatós goldenje miatt engem hívnak. Ami nem lenne baj, ha egyszer köztük lenne Brúnó is, de sajnos róla semmit nem tudok. :-(
Szóval Halásztelekre riasztottak ma, hogy sos menjek, mert megtalálták Brúnót. Azt mondta a pasi alig bírták megfogni, nagyon félős. Éreztem, hogy nem ő lesz, de azért rohantam oda. Jól éreztem. :-( Egy gyönyörű golden volt, de nem a miénk. Tetoválás volt a fülében, és látszott, hogy ápolt, jól tartott kutya, ezért nem volt szívem elengedni, pláne nem ott a főút mellett, ahol találták. Beraktam a kocsiba, elvittem állatorvoshoz, és közben telefonáltam a Retriever fajtamentőknek. Állatorvossal kibogarásztuk a tetoválását, aztán a fajtamentők kinyomozták a gazdi elérhetőségét. Egy óra múlva már otthon volt Pongó.
A másik szerencsés pedig a tegnap Taksonyban talált kutyus. Őt nem hoztam el tegnap, mert a hölgy aki találta azt mondta van hely nála, maradhat egy darabig. Mikor ma az állatorvossal beszéltem, mondta, hogy egy frissen szemműtött fiatal goldent is keresnek, vele nem találkoztam-e. Ekkor beugrott, hogy a taksonyi kutyusnak volt valami a szemével. Megadtam a hölgy számát, aki befogadta, nem sokkal később hívtak, hogy megvan a gazdi, már Bukfenc is otthon van.
Most már csak a mi Brúnónknak kellene, hogy segítsen valaki hazajutni! :-(((