Egyre jobban hiányzik Dani. :-( Zsófikán is látom, hogy hiányolja, sokszor bemegy a szobájába és keresi. Nyűgösebb is, különösen este, fürdés környékén, mert olyankor szoktak a legjobban bohóckodni bátyussal. Hiába játszok, foglalkozok vele, én uncsi vagyok már olyankor.

Sokat dolgoztam ma, hogy lefoglaljam magam. Így nem egyfolytában Daniért aggódok. Takarítottam, vasaltam, bevásároltam és megfőztem egész hétre előre.

Holnap lesz a műtétem, szorítsatok. Ha nincs semmi gond, akkor reggel bemegyek és este már haza is engednek. Nagyon remélem, hogy így lesz, mert Zsófikával nem tudom mi lenne nélkülem. :-( Dani sincs már két napja, én is eltűnök... muszáj hazajönnöm még aznap. :-(

Reggel pityergősen indult a nap. :-( Felkelés előtt még mind a hárman összebújtunk az ágyban. Nem akarózott elindulni egyikőnknek sem, de muszáj volt. Még a kocsiban is nagyon lefelé görbült a szája Daninak, de aztán mikor megérkeztünk az iskolához meglátta a legjobb barátját, a tanító nénit, és hogy mindenki nagy bőrönddel felpakolva vidáman nyüzsög, akkor helyrebillent. Annyira édes volt, ahogy kézenfogva mentek a barátjával a buszhoz, húzta maga után a (hozzá képest) hatalmas gurulós bőröndöt, hátán a hátizsák... na akkor én is majdnem elbőgtem magam.  Olyan hihetetlen, hogy nem lesz itthon ilyen sokáig... :-(

Nagyon elfáradtam az utóbbi napokban, fogyózok még mindig, közben meg alig tudtam pihenni, kimerült vagyok. Úgyhogy ma nem csináltam szinte semmit, aludtam amennyit csak tudtam Zsófitól. 

Este alig vártam már a híreket az erdei iskolából. Írtak a gyerekek levelet, szerencsésen megérkeztek, minden rendben, jól érzik magukat. :-) Telefonon is tudtam beszélni Danival, bár annyira rossz volt a térerő, hogy alig értettem amit mond. :-(

Elérkezett az utolsó nap, utolsó este, hogy Dani még itthon van. Holnap indul az erdei iskolába a sulival és csak pénteken jön haza. Öt nap négy éjszaka... nem is tudom, hogy fogom kibírni... :-( Salgóbányára mennek, bár nem a világ vége, de most mégis az. :-( Rettenetesen rossz lesz nélküle, biztos vagyok benne, hogy Zsófit is megviseli majd a bátyus hiánya.

Eddig lelkes volt Dani, örült előre a kirándulásnak, bár ahogy közeledett a nagy nap, úgy csökkent ez a lelkesedés. Ma pedig már kifejezetten elmúlt, ha szóba került, elszomorodott, könnybe lábadt a szeme és azt mondogatta, hogy neki már túl késő... :-( Ez azt jelenti, hogy már jelentkezett, mennie kell, túl késő lemondani. Megígérgette, hogy mindennap írok neki üzenetet, hogy mindennap felhívom, és külön kérte, hogy Zsófika hangját is szeretné hallani a telefonban! Este aztán végképp eltört a mécses, velem akart aludni. Sírt és szorongatta a kezem míg el nem aludt. Jajjjj annyira fog hiányozni!!! :-(

Zsófi bezzeg élvezte a csomagolást, pakolást. Imád mindenféle felfordulást. :-) Egy dolgot beraktam a bőrönbe, kettőt kivett, míg aztán megelégeltem és bepakoltam őt. :-)))

Viccelődtem Danival, hogy Zsófit viszi magával a ruhák helyett, ő meg komolyan vette, és még késő este is azt kérdezgette, hogy akkor Zsófi is megy, ugye? :-D

Rövid ideig tanultam csak franciául, ezért igen szegényes a nyelvtudásom, de állandóan a fenti mondat jut eszembe Zsófiról. Katasztrófa a kiscsaj... Már pár nappal ezelőtt leírtam miket művel, na hát azt minden egyes nap újra és újra übereli. Most már nem csak a vitrinből hanem a cipős szekrényből is kipakol, sőőt elkezdte nyitogatni a konyhaszekrény ajtaját is. Kiszedi a dekóderből a kártyát, mindent elcsen amit elér és ami mozdítható. Babakocsiban másodpercek alatt feláll, nesze neked 5 pontos biztonsági öv... etetőszékben, hintában szintúgy. Egy pillanatra nem áll meg, folyamatosan mozgásban van. Dani hozzá képest a kanyarba se volt. :-)

Dani nagyon régóta nyúz, hogy szeretne elmenni megint abba a kalandparkba, ahol tavaly nyáron voltunk, a Balatonnál. Apás hétvége van, úgyhogy nem mertem neki előre ígérni semmit, pláne hogy az apja is emlegette, hogy el akarja vinni valami hasonló helyre. Szombat reggelig azonban Jánosnak se híre se hamva, úgyhogy eldöntöttük hogy nem ücsörgünk itthon ebben a szép időben. Azért is engedtem Daninak, mert múlt héten gyereknapon nem vittem el sehová, mert gyűlölöm a tömeget. Csillebércre mentünk természetesen, nem a Balatonhoz, de nekem ez a park sokkal jobban tetszett. Sokkal érdekesebbek a kicsiknek való pályák, helyenként még Daninak is megremegett a lába, pedig nem is olyan pici már. :-)

Zsofka ma először pancsolt a kerti medencénkben! :-) Elsőre meglepődött, hogy mi ez a nagy víz, de aztán visongott, csapkodta a vizet, nagyon élvezte! Bátyus dettó, tologatta a vízben az úszógumijával, ami inkább úszócsónak, átmenet a csónak és az úszógumi között. Dokumentációt mellékeltem. :-)

Bingóval késő este állatorvoshoz kellett mennem. Nem fogadta el a vacsoráját, az pedig nála komoly bajt jelent. :-( Ilyenkor szokott babéziás lenni. Gyűűűűlölöm a kullancsokat!!!! Megkapta a szokásos szurikat, potom 12 ezerért, amiből 8 ezer az éjszakai ügyelet díja volt. De nem mertem várni reggelig, mert ha valóban babéziás, akkor akár órák alatt is annyit súlyosbodhat, hogy maradandó károsodása lehet. Az orvos is arra tippelt, amire én, de annyira kezdeti stádiumban van, hogy nem 100%. Remélem holnapra jobban lesz.

Továbbra is kitartó vagyok a fogyókúrában, bár nehezen viselem. Nem az éhségérzet a probléma, hanem hogy fáradékony vagyok, és gyengének érzem magam. Legszívesebben aludnék a 24-ből 16 órát. Ehhez képest 5-6-nál több egy átlagos napon nem jön össze. Még a holnapi lesz egy nehéz nap, de utána azt remélem, hogy a jövő héten tudok pihenni. Eddig legalább minden másnap sikerült valamit mozogni. Ez azért nem olyan rossz, a csatolt körülményekhez képest. :-)

János este fél 8-kor írt sms-t, hogy holnap délelőtt jön Danihoz.

Hurrá!!! Megvan a 7. fogacska! Na nem mintha nagy hiányát éreztük volna, Zsófi az eddig meglévő 6-tal is gyönyörűen megrágott bármit - szó szerint sajnos. De most már legalább tudom, hogy minek tudjam be az utóbbi napok váltakozó étvágyát. Bár evett azért így is, de nem annyira sokat mint eddig. 

Ma azonban bepótolt mindent! :-) Barátnőm vigyázott rá fél napot, mert a kórházba kellett mennem a jövő heti műtét miatt vizsgálatra. Áradozott, hogy mi mindent és mennyit megevett Zsófi. :-) Zöldborsólevest, pörköltet krumplival, körtét... és mindehhez hangosan cuppogott. :-D Ezek után a mekiben benyomott egy csomó krumplit uzsonnára, majd vacsorára sonkástésztát. Szerintem simán többet eszik, mint Dani. :-) Ja, és megőrül a cseresznyéért. :-DDD

Nemhivatalosan vége a sulinak!!! Ma haza kellett hoznunk a könyveket és az egyéb holmikat. Már házi feladat sincs. Jövő héten lesz az erdei iskola, bár tanulnak, de ez már messze nem olyan. A Pünkösd utáni két napon, pedig már nem lesz rendes tanítás, csak játszanak meg összefoglalják az előző hetet. Olyan aranyos volt Dani... könyörgő hangsúllyal kérdezte, hogy ugye járhat ebbe az iskolába, amíg nyolcadikos lesz? Egészen meghatódtam rajta. Ő nem tudja, hogy nekünk mekkora áldozat, hogy ebbe az iskolába járhasson. Nem mondtam még neki soha, hogy sok pénzbe kerül, nemcsak a tandíj, hanem az utazás is pénzben/időben. De nekem bármit megér, hogy látom, hogy jó helyen van és jól érzi magát. 

Vendégeket vártunk mára, de az utolsó pillanatban lemondták, úgyhogy lett egy szabad napunk. Végre-végre tudtam egy jót aludni ebéd után Zsófival. Nagyon kellett ez már, kezdtem kibukni a fáradtságtól. Az bosszant egy kicsit, hogy készültem, úgy vásároltam, főztem, takarítottam, füvet nyírtam, hogy fogadóképesek legyünk. Na mindegy, én vagyok a hülye, hogy mániám vendégség előtt puccba vágni a kérót. :-D

Reggel öszefuttottam az ifjú párral. Abban az irodáhazban volt egy kis dolgom, ahol irodát bérel (az egyébként munkanélküli) férjem. Épp jókedvűen csacsogtak a portán, mikor mentem kifelé (08:55). Timike arcára ráfagyott a mosoly, de János nem jött zavarba. Jó munkát kívántam neki, megköszönte, aztán már mentem is tovább. Nincs egy hónapja se, mikor több oldalon részletezte a bíróságnak, hogy nem tud gyerektartást fizetni, mert nincs munkája... Ja.

Délután a Camponában voltunk a gyerekekkel, és hirtelen ötlettől vezérelve bementem a fitness terembe érdeklődni. Régen sokat jártam kondizni, nagyon szeretem, és sajnos én csak mozgással tudok fogyni. Az érdekelt elsősorban, hogy van-e gyerekmegőrzés, mert a kondibérletnél még húzósabb a bébiszitter díja, ha edzeni szeretnék. És van!!!!!! :-) Komolyan fontolgatom, hogy eljárok legalább a nyáron. Lassan 2 éve szinte semmit nem költök magamra, most lehet hogy beruházok 2 havi bérletbe, hogy jobb formába hozzam magam.

Futással kezdtem a napot, utána hasazás, majd fűnyírás... :-D Most nagyon elszántnak érzem magam! :-DD

Zsófikához újabban kötél idegek kellenek. Amilyen kis csendes nyugodt baba volt, most annál mozgékonyabb. Lehet, hogy az emlékek szépültek meg 8 év alatt, de én nem emlékszem rá, hogy Dani ilyen eleven lett volna. :-) 3 másodpercre nem lehet szem elől téveszteni, mert tutti valami olyasmit csinál amit nem szabad. Úgy látom fel kell szerelnem a lakást gyerek elleni védőeszközökkel, konnektor dugókkal, fiókzárakkal, ajtózárakkal... ilyesmi Dani mellé sosem kellett. Amint nyílik egy ajtó, azonnal sprintel, és olyan gyors, hogy odaér mire visszacsuknám. Ha nyitva hagyom pl a bejárati vagy terasz ajtót míg kimegyek egy pillanatra, már meg is szökött. Folyamatosan mozgásban van és keresi honnan lehetne "lopni" valamit. Az asztalra nem lát fel, de kézzel körbetapogatja és amit elér, leszedi. Figyelni kell, hogy az asztal közepére szabad csak tenni, ami törékeny vagy veszélyes. Szekrénykipakolás persze alap. De már a hifiből is ki tudja szedni a cd-ket, mert megtanulta melyik gombbal nyílik az ajtaja... Katasztrófa a nőszemély! :-D

De nem lehet rá haragudni... például mikor megy a szekrény felé, már látom a szemén mit akar csinálni. Határozottan rászólok, hogy nem szabad, erre megtorpan, odapápázik nekem, majd megy tovább és már nyitja a vitrinajtót... :-D Röhögés nélkül nehéz megállni... :-DDD

Felüdülés mikor Dani hazajön, vele az égvilágon semmi gond. Legfeljebb annyi, hogy iszonyatosan sokat beszél, de az meg direkt jól jön, mert jól le tudja kötni Zsófit a bátyus bohóckodása. :-D Már csak napok vannak hátra a suliból, várjuk a nyári szünetet. Most írják az utolsó dolgozatokat. A Környezetet már meg is kapták, 100%-os lett! Olyan boldog vagyok, hogy ilyen jól tanul! :-D Keveset írok Danikámról, pont azért, mert mostanában könnyen kezelhető. Az iskolában egyre ritkábban panaszkodnak verekedésre, hisztikre. Ő is szépen fejlődik és a tanárok is megtanulták hogyan bánjanak vele. Annyira okos nagyfiú lett!!!! :-)

Újra fogyókúrába kezdtem. Ez most - ha jól számolom - a harmadik nekirugaszkodás. Az előző két alkalommal pár nap hősiesség után, az első komolyabb kísértésnél feladtam. :-( Tegnap késő este azonban újabb nagy löketet kaptam. Dani pici kori képei közül kellett válogatnom a gyógypedagógusnak és persze megláttam magam a régi fényképeken tizenkilóval könnyebben. Asztaaaa hogy milyen jól néztem ki.... :-)))))) és most.... :-(((( inkább hagyjuk.

Szóval nincs tovább, muszáj tennem magammal valamit sürgősen. Először is ki fogom nyomtatni a képeket, és a lakás különböző pontjain kirakom, különösen a kísértéses helyeken és a tükrök mellett, nehogy véletlenül megint meginogjak. Anyunak is adok, mert az ő főztje az egyik gyenge pontom. :-D Másodszor pedig futás, futás, futás és cudar diéta...

A tejecske miatt már nemigen kell aggódnom. Bár reggel és este még cicizik Zsófi, de már inkább csak a hangulat kedvéért. Például ma este se volt kedve. :-(

BOLDOG 1. SZÜLINAPOT BINGO !!!!!!!!!! :-D

Zsófi ma megcincálta az idegeimet kicsit. Nem tett semmi egetrengetőt, csak nyűgösebb voltam az átlagosnál. Rossz napot fogott ki a kincsem. Azzal a szokásával borított ki, hogy evés közben egyszercsak gondol egyet benyúl a szájába és/vagy kiköpi az ételt és szétkeni mindenhol. Mindez azzal súlyosbítva hogy paradicsomos húsgombóc volt az ebéd, ami iszonyúan fog. Nem értem, hogyha nem akar már többet enni, akkor miért nyitja a száját és kéri el az ételt, hogy aztán megcsócsálva  kiköpje??? Remélem nem fogja ezt sokáig játszani.

A másik, hogy fülsüketítően visít. De nem ám csak úgy egyet-egyet, hanem ha rákezdi akkor akár egy órán keresztül is, és úúúúúgy, hogy beleremegnek az ablakok. Ez kocsiban tud még remek lenni, olyankor mindig elhatározom, hogy a MÁK-tól nem csak gyest, hanem veszélyességi pótlékot is fogok igényelni a tartós halláskárosodás veszélye miatt. Danika sem bírja ezt a hangerőt. Pedig mondjuk ő ne szóljon egy szót se, ugyanilyen volt, még 3 éves korában is. :-)

Ma fodrásznál voltunk a gyerekekkel. Ebben az igazi újság, hogy ezúttal Zsófi is olló alá került! :-) Sokkal simábban ment, mint gondoltam. Csak egy érdekes csat vagy kulcs kellett a kezébe és nem érdekelte mit csinál a fodrásznéni a fején. Ennél még a körömvágás is balhésabb szokott lenni. :-) Először azt javasolta a fodrász, hogy ne vágjuk le, hanem egy kis gumival fogjam össze a feje tetején. Nekem ez nagyon Flintstones-s, hogy azt a 3 szál kis vékonyka haját összegumizzam. Ráadásul az se biztos, hogy elviselné, úgyhogy ragaszkodtam a vágáshoz.

Na és az eredmény... aki eddig látta mindenki azt mondta, hogy most aztán tényleg tiszta Dani lett. Nem tudom, nekem annyira különböző a két gyerek. Persze van hasonlóság, de amennyire hasonlítanak, legalább annyira különböznek is. Egy dolog közös bennük: hogy imádják egymást! :-D

Igyekszem mihamarabb bizonyítékot is kiposztolni a hajvágásról! :-)

Zsófinak új tudománya van! Sőt!!!! Rögtön kettő is! :-D Tegnap óta egyfolytában pápázik és tapsizik. :-) De nem akkor mikor pl. valaki elmegy, hanem amikor eszébe jut. Ilyenkor néz rám, és várja hogy én is pápázzak, vagy tapsoljak neki. Ha viszonzom, akkor meg vigyorog. :-) Mindig ő kezdeményezi ezt a játékot, nekem csak nagyon ritkán sikerül őt rávenni a produkcióra.

Végtelenül boldog vagyok ettől, el sem tudjátok képzelni mennyire! Dani soha nem pápázott, talán ez volt az első jelek egyike, hogy valami gond van. Akkor persze még nem tudtam, de most visszagondolva azonban már egyértelmű, hogy nem tudtunk vele kommunikálni. Dani nem vette fel velünk így a kapcsolatot.

Bár nem agyalok ezen napmintnap, hogy esetleg Zsófi is lehet autista, de azért van bennem egy kis félelem. Minden ilyen kis apróság, ami arra utal, hogy ő másképp fejlődik, mint annak idején Dani, oldja bennem ezt az aggodalmat. Szóval most eszeveszettül pápázunk és tapsikolunk szinte egész nap, én meg úszok a boldogságban! :-DD

Régi elmaradásomat pótoltam, elmentem a nőgyógyászhoz az éves rákszűrésre. Már októberben kellett volna, úgyhogy épp itt volt az ideje. Az tartott vissza idáig, hogy iszonyatosan sokan vannak a rendelésen, órákat kell várni. :-( Most sem ért kellemes meglepetés, reggel 8-ra mentem és délután 1-kor végeztem. Grrrrr... Na de nem is ez az igazi probléma, hanem hogy talált valamit. Méhszáj polip, műteni kell. :-((( Elvileg ez nem egy nagy dolog, általában jóindulatú, és a műtét után bent sem kell maradnom. Reggel megyek, aztán ha nincs semmi komplikáció délután már haza is engednek.

Én azért parázok egy kicsit, gyűlölöm az altatást, attól nagyon félek. Rossz élményem van régebbről, egy bizonyos altatószerre érzékeny vagyok, és mikor azzal altattak utána nagyon rosszul voltam. Mióta ez kiderült, azóta már nem volt gond, de mégis... 

A másik meg a szervezés. Danit ki viszi/hozza iskolába/ból, ki vigyáz Zsófira, és engem ki visz be a kórházba... Bemenni még nem lenne gond, de altatás után nem mernék vezetni, nem tudnék hazajönni. Minimum három ember segítségére lesz szükségem, hogy megoldjam. És nagyon remélem, hogy nem tartanak mégis bent, mert akkor nem is tudom mi lesz. :-(

Mára egy sztori:

Dani, a szomszéd kisfiú (B) és a szomszéd kislány (O) kint játszottak az utcán. Dani és B fegyvereztek, Dani volt a rossz, B a jó. Azt játszották, hogy a rossz elrabolta O-t, és elbújtak a bokor mögött B elől. Én csak azt hallottam a bokorból, hogy Dani mondja a kislánynak: "Én vagyok a rossz, azt csinálod amit én mondok." Majd egy kis hatásszünet után: "De utána elviszlek vacsorázni!"

:-DDDDDD

Laza, nyugis vasárnapunk volt. Délelőtt átjött a szomszéd kisfiú, pancsoltak és játszottak egy jót a srácok, amíg én sütit csináltam, készülődtem. Délután pedig meglátogattuk a tesómat. Vásárolgattunk, dumáltunk, ja, és még dodzsemeztünk is Dani nagy örömére. 

Teljesen nyári feelingem van, amióta ilyen jó idő van, és lehet fürdeni. Mintha már nyári szünet lenne! És napról napra egyre rosszabbul esik, amikor mégis iskolába kell menni reggel. De már csak két hét, aztán 1 erdei iskola, és még két nap és vége! :-DDD Jujjjj nagyon jó lesz a nyár, itthon, hármasban... valahogy csak meg kellene állítani azt a fránya időt!

Apás hétvége van, a rend kedvéért muszáj dokumentálnom a történteket. Pénteken este írt egy sms-t János, hogy vasárnap délelőtt akar jönni Danihoz. Kértem, hogy reggel jöjjön, úgyhogy fél 10 körül jött. Dani ki sem ment hozzá. 

Boldog szülinapot Apu!!!!! :-D

Szülinapi buliban voltunk délelőtt, Dani két osztálytársának tartottak zsúrt a Csiki pihenőkertben. Kicsit merész vállalkozás szabadtérbe tervezni ilyesmit több hétre előre, de szerencsénk volt az időjárással. 

Délután kutyaiskolában voltam Bingoval. Megint egy újabb fellángolás, mert annyira hiányzik a kutyázás... :-( Nagyon sokmindenről kellett lemondanom amiatt, hogy egyedül nevelem a gyerekeket, se időm se pénzem nincs olyan dolgokra, ami régen természetes volt. De semmi más nem hiányzik, csak ez az egy! Megint elhatároztam, hogy igenis fogok időt szakítani rá, de már előre tudom, hogy az én kikapcsolódásom a prioritási sorrend végén fog kullogni. :-(

A mai napról az a szó jut eszeme, hogy: keretes. Reggel úgy éreztem, hogy ma van az a nap, amikor nem szabad felkelnem. Jobb lesz úgy, mindenkinek. A tegnapi számla ügy miatt nagyon későn feküdtem le, ideges voltam, nem voltam álmos. Hajnali 1-kor mégis elmentem aludni, de ahogy beléptem a szobába Zsófi felébredt és hajnali 3-ig sírt. Fél 7-kor pedig csörgött az óra, mennem kellett kutyát sétáltatni, a szomszéd elutazott, és megkért hogy vigyem őket. Mármint az ő kutyáját is az enyémmel. Megvolt, mikor hazaértem a gyerekek még aludtak, gondoltam csendben visszaosonok és alszok tovább. Aham, a kiscsaj azonnal felébredt ahogy ledőltem... ááááá

Nagy nehezen öszekapartam magam, de borzalmas volt. Aztán elmentünk ismerős gyerekekkel a Kopaszi gátra piknikezni. Na ez baromira jól sikerült, úgy gondoltam itt a vége a pocsék hangulatomnak. Zsófi két órán keresztül mosolyova nézelődött a pléden, Danival frizbisztünk, baseballoztunk... imádtam.

Itthon aztán átjöttek a gyerekek fürdeni, az idei első pancsolásra az új medencébe. Nah ekkor kaptam a gutaütést. Már pár napja felállítottuk a medencét, de eddig nem tűnt fel, hogy valami nem stimmel. Most hogy belementek a gyerekek döbbentem rá, hogy jóval kisebb a medence mint lennie kéne. Én a doboz és a számla szerint egy 366x91cm-es medencét vettem, ehelyett ez csak egy 305x76cm-es. Ehhez képest pedig marha drága volt... És most esett le, hogy miért áll olyan furán a medence takaró és miért volt olyan nagy az alátét fólia, merthogy azok meg 366-osak. Iszonyatosan dühös lettem.... most ilyenkor mit lehet csinálni??? Akár kicserélik, akár visszaadják a különbözetet, én mindenképpen buktam rajta sokezer forintot. :-( Felhívtam az Auchant, azt mondták hívjam fel a gyártót. A Bestway viszont nem vette fel a telefont. Ez már péntek délután volt, úgyhogy nem tudok mit csinálni, de hétfőn kiverem a balhét. :-(

Dühömben bőgtem is egy nagyot, ez valahogy az utolsó csepp volt, elegem van a gondokból mostanában megint. Spórolok amin csak tudok, hogy a gyerekek ne szenvedjenek hiányt semmiben. Iszonyú pénz nekünk az a 30 ezer forint, amiért megvettem a medencét és a hozzávalókat, erre így átvernek... :-(((((

Kedves ajándékot küldött a TIGÁZ Zsófi 11 hónapos szülinapjára. Az éves elszámolást, ami szerint 65 ezer forint elmaradásunk van. :-((((( Tény, hogy jobban fűtöttem idén télen mint tavaly, Zsófika miatt, na de csak kb 2-3 fokkal. A különbözet pedig több mint 3 havi számlának felel meg az átalánydíj és a valós fogyasztás között!!! Elképzelésem sincs, hogy miből fogom kifizetni. Mint ahogy arról sincs elképzelésem, hogy a következő 2 hónapban mit fogunk enni, ha befizetem a fizetnivalókat.

János persze ebben a hónapban is csak annyi tartásdíjat utalt, mint eddig, mintha a bíróság nem is hozott volna semmilyen ítéletet. :-( A gyerekei meg forduljanak fel... Az a baj, hogy innentől kezdve csak nagyon csúnyákat tudnék írni, úgyhogy inkább nem írok semmit.

Iszonyú sebességgel pörögnek a napok. Tudom, nem mondok ezzel újdonságot. Gyakorlatilag mindjárt vége az iskolának, mindössze 1 hónap van hátra. Ugyanilyen sebességgel fog eltelni a nyári szünet is, és hipphopp kezdődik a taposómalom. Olyan jó lenne most megállítani az időt!!! Zsófika a legjobb korban van, imádok vele itthon lenni, Danira is jut időm, élvezem ezt az időszakot nagyon. Persze problémák mindig vannak, de ha újra dolgozom akkor is lesznek csak másmilyenek. Bárcsak ez a nyár örökké tartana!!!!

Megvan az első étel, ami nem ízlik Zsófinak: káposztás tészta. Én nem borssal, hanem cukorral szoktam enni, ezért neki is picit megcukroztam. A második falatnál már nem nyitotta ki a száját. Lehet, hogy az volt a baj, hogy nem volt benne hús. :-) Azt gondolom, hogy még így sem panaszkodhatok, Dani sokkal válogatósabb, mint Zsófi. És mentségére legyen, hogy Dani sem ette meg. Nesze neked fogyókúra, itt állok egy nagy csomó káposztástésztával, amit imádok. :-)

Délelőtt ügyvédnél voltam, János fellebbezésére kellett megtenni az észrevételt. Úúúúgy utálom már ezt az egészet. Az ügyvédemnek is tele a t.ke vele, amit egyáltalán nem csodálok. János állandó hazugságai, trükközgetései amire nekem válaszolnom kell, magyarázkodni... megy a nem is úgy volt... de én nem... de ő igen... ááááá...

És ilyenkor nagyon kivagyok ettől az egésztől. Hányingerem van a mocskolódástól, kilátástalan, hogy mikor lesz vége. Talán majd egyszer, ha felnőttek a gyerekek. Addig viszont szívja le az energiámat a folyamatos harc vele. :-(

Szervizbe kellett vinnem a kocsimat, nagyon nem hiányzott ez most. Szerencsére semmi baja, csak a kötelező 60 ezres szerviz. Alig 2,5 éves az autóm, és már ennyi kilóméter van benne. Pedig semmi másra nem használtam, mint Budapestre munkábajárás és iskolába taxi. Vidékre nagyon-nagyon ritkán járunk. Szóval ráköltöttem az autóra 33 ezer forintot, és mondhatom, hogy nagyon olcsó volt, mert az anyagokat vittem a munkadíj pedig kedvezményes volt, mivel ismerősöm van a szervizben. Egyébként minimum a duplája lenne. És sajnos 3-4 ezer kilóméter múlva újra vinnem kell hátsó fékbetét/tárcsa cserére, mert nagyon kopottak.

Délután egy biztosítós pasi jött újrakötni a lakásbiztosításunkat. Ba..us kiderült, hogy kb a háromszorosát fizetem a piaci árnak. Ez eszembe se jutott... a tv, internet stb szolgáltatások árait szoktam figyelni, és ha többet fizetek, mint amennyit új belépőként fizetnék, szoktam reklamálni és lejjebb is viszik. Na de a biztosítás eszembe se jutott. Mióta itt lakunk, 10 éve, ugyanannál a biztosítónál ugyanazt a biztosítást fizetjük. A pasi is el volt képedve, hogy milyen sokat fizetünk... Szóval érdemes új ajánlatot kérni, aki már régen kötötte, havi súlyos ezreket lehet ezen is spórolni!!!

Grrrrrr uuutálom az ilyen napokat. Egész nap megállás nélkül esett az eső, csak annyi változatosság volt, hogy hol jobban hol kevésbé esett. Májusi eső aranyat ér a mondás szerint, ha így van akkor nem bánom, hol az arany??? :-) Tényleg kellett már a víz a kertnek, de attól én még depis vagyok bezárva a négy fal közé.

Zsofka legújabb tudománya a lépcsőmászás! Bár még csak 1 fokot mászik fel, de azt már többször is megtette ma. Még egy dologgal többre kell figyelni. :-) Úgy érzem a kiscsaj sokkal ön- és közveszélyesebb, mint annak idején Dani volt. Persze az is lehet, hogy csak az emlékek szépültek meg azóta :-) de nem emlékszem arra, hogy Dani ette a virágföldet, hogy ennyire a szájába vett mindent, hogy kihúzgálta és kipakolta a fiókokat... Ahogy nyílik egy ajtó, vagy történik valami, a kiscsaj azonnal ott terem. Úgy kell kilógnom az ajtón, és ha nyitva hagyom már szökik is ki utánam. :-)

Éljenek az Anyukák!!!! :-) Bár én úgy tudom, hogy csak jövő vasárnap lesz Anyák napja, de úgy tűnik mégis mindenki ma ünnepli, hát legyen így. Engem nem köszöntöttek fel a gyerekek, de ezt természetesen nem veszem zokon tőlük. Zsófi még picurka, Dani pedig nem tart észben ilyesmit.

Két húzós napon vagyok túl, ezért ma a jól megérdemelt pihenésemet töltöttem, és nem csináltam semmit!!! :-) Na jó, ez így ebben a formában nem igaz, de egy átlagos sűrű naphoz képest lazább volt a mai. Foglalkoztam egy kicsit magammal is végre.

Egész jól haladok a fogyókúrával. Egyelőre sokkal jobban viselem, mint azt vártam. Azt hittem a falat kaparom majd az éhségtől, de szinte alig jut eszembe. Sőőt, nem is éhes vagyok igazából, hanem az evés ténye hiányzik, mint cselekvés. Mozogni nincs lehetőségem, ezért csak a kajáláson tudom megfogni az elszaladt kilókat. Drága fogyasztószerekre nincs pénzem, de még külön sem főzök magamnak. Ugyanazt eszem, mint a gyerekek, csak sokkal kevesebbet mint eddig.

Megkaptam az ügyvédemtől János fellebbezését a gyerektartás ügyében. Inkább nem írom le, amit gondolok, nincs kedvem megint felhúzni magam. Várható volt, nem lepődtem meg, próbáltam is felkészülni rá, de hiába tudom előre mit fog reagálni, mégis megvisel amikor szembesülök az aljasságaival. Ja, és ügyvédet váltott. Ez sem akkora meglepetés, mert a régi egy nagyon idióta csaj volt, többször égett a bíróságon és János mondta is már, hogy rossz választás volt.