Újra egyedül vagyunk. Nem mondom, hogy nem esik jól a csönd és a nyugalom. :-) Szeretem, mikor itt vannak anyuék, és azt is, mikor elmennek... :-D Teljesen fel vannak pörögve a gyerekek, amikor van nálunk valaki. Mindenki egyszerre beszél (sikongat), nyüzsög, mint egy nagy olasz család. :-) Dél körül mentek el a mamáék, utána le kellett feküdnünk Zsófival aludni, hogy kipihenjük a hétvége fáradalmait.

Ma este már megint úgy éreztem, hogy éhes maradt Zsófi. Ezért reszeltem almát, hátha... Nem először próbálkozom, már kb 2-3 héttel ezelőtt is megkóstoltattam vele az alma kicsavart levét, akkor nem volt vele sikerem. Hát most sem kellett neki. Az első két kanál még viszonylag simán ment. Majd a harmadik után kiköpte az első kettőt is. :-DD Pedig azt hittem lenyelte, még örvendeztem is, de kiderült, hogy csak elraktározta a pofazacskójába. Dejavum van. Mintha 8 évvel ezelőtt ezt már valaki megcsinálta volna velem! :-) Dani is nagy pofazacskóba rejtegetős volt. Igen komoly mennyiséget tudott eldugni az arcában, hogy aztán egy óvatlan pillanatban kiköpje az egészet. Néha olyan érzésem volt, hogy többet köpött ki, mint amennyit belekanalaztam. :-D

Itt voltak anyuék a hétvégén. Pontosabban még mindig itt vannak, majd csak holnap mennek haza. Segítettek megcsinálni az őszi nagy kertrendezést, téliesítést... apu megcsinálta a nagykaput, merthogy szétesett. Tényleg, ezt nem is írtam a múlt hét eseményeinél!

Zsófi a napokban egyre nehezebben alszik el este. Sőt, éjszaka is többször felkel. Esténként nem sír, csak kb negyedóránként felébred, hiába altatom el. Egészen addig, amíg feladom, nem altatgatom tovább, hanem nézelődik majd egyszercsak elalszik magától és utána már nem ébred fel. Éjjel pedig szerintem éhes, azért ébred, ugyanis csak eszik, és alszik tovább. Még mindig kizárólag szoptatom, semmi mást nem kap. Lehet, hogy este már igényelne egy kis pótlást, hogy végig aludja az éjszakát. Egyelőre azonban várok még, mert nő a súlya (igaz lassabban), és ha elkezdem a pótlást, akkor tényleg csökkeni fog a tejem. Csak nekem lenne kényelmesebb, ha végig aludnánk az éjszakát, de engem meg nemigazán zavar az éjjeli szoptatás. Ha fel kéne kelni ringatni, tápszert csinálni stb az zavarna, de így csak összebújunk és alszunk tovább. Kiélvezem ezeket a pillanatokat, nem valószínű, hogy fogok még szoptatni valaha, és imádom ahogy a kis puha meleg csomag hozzámbújva szuszog és eszik. :-)

Apás hétvége volt, Jánosnak ez annyiban kimerült, hogy pénteken késő este írt egy mailt, hogy kérdezzem meg Danit mit szeretne csinálni. Én már csak szombaton sísuli után olvastam ezt a mailt, válaszoltam, de hiába mert többet János nem jelentkezett. A dühítő ebben már megint az, hogy legutóbb abban maradtunk, hogy eljön sísuliba, ahol én is ott vagyok, merthogy egyedül nem akar elmenni vele Dani. Így talán jobban elfogadja, ha nem kell elmennie vele. A héten többször is beszéltem erről Danival, és az első reakciója az volt, hogy akkor ő nem akar sísuliba menni, de végül meggyőztem, és belement, hogy messziről nézheti apa. De apa nem méltóztatott megjelenni a sísuliban. Dani ezt így kommentálta: "Még szerencse, hogy apa nem jött el."

Édes egyetlen tüneményem, az én kis hercegnőm, drága Zsófikám ma 5 hónapos!!! :-DDD Isten éltesse őt nagyon-nagyon sokáig egészségben, szeretetben! Mindent meg fogok tenni, hogy a lehető legkevesebbet érezzen abból a borzalomból, ami körülvesz bennünket.

A tesók tévéznek :-)

Tegnap este eltűnt 2 óra az életemből, miközben írtam a posztot így jobbnak láttam ha ma folytatom. :-) Jól belealudtam az írásba.

Az elmúlt hét eseménye volt még, hogy megkaptam János legújabb bírósági beadványát. Nem keveset, ellenben igen csúnyán káromkodtam... Hogy valaki ilyen mélyre süllyedjen... és ez még hagyján, de belekényszerít engem is ebbe a gusztustalanságba...

Az egészből összefoglalva az jön le, hogy én egy nimfomán szajha vagyok, aki fűvel-fával... ő pedig a szenvedő férj, akinek ezt el kellett viselnie és gondoskodnia közben a gyerekről. Grrrrr....

Dani 1,5 éves volt, mikor először megcsalt, és azóta folyamatosan adták át egymásnak a nők a staféta botot. Megszámolni nem tudom, hány nővel bukott le az 5 év alatt. De nem érdekelnek sem a régi se a jelenlegi barátnői. Nem akarok ezzel foglalkozni. Csak amikor aljas dolgokkal megrágalmaznak, nem tudok elmenni mellette szó nélkül, kénytelen vagyok válaszolni, és kénytelen vagyok ugyanabban a mocsok stílusban. Szégyellem, hogy ebben részt kell vennem és egyre jobban gyűlölöm ezt a xxxxxx... <--ezt inkább cenzúráztam.

Dani költségeit ismét kétségbe vonta, azt is hogy erre az iskolára van szüksége. Ő betenné inkább értelmi fogyatékosok közé, csak ne kelljen fizetni érte. Zsófi ellen pedig apasági keresetet nyújtott be. Hát hajrá, én teljes lelki nyugalommal várom a vizsgálat eredményét.

Kihagytam egy hetet a blogban, ilyen hosszú idő talán még nem is telt el poszt nélkül. Pedig többször is nekiültem, de olyan fáradt voltam, hogy egy értelmes kerek mondatot nem bírtam kicsiholni magamból vagy egyszerűen csak nem volt kedvem írni. Köszönöm, akik aggódtak értünk, szerencsére semmi baj, jól vagyunk. Nagyjából azért leírom az elmúlt hét legfontosabb eseményeit.

Zsófikám egy tünemény. Mindenki a csodájára jár, hogy mennyire nyugodt, türelmes baba. És persze csodaszép kis húsgombóc. :-D Rengeteget nevetgél, sikongat, játszik a hangjával. Most már minden esti program, hogy este fürdés előtt mindhárman ülünk a kanapén, és a tesók együtt kacarásznak. Zsófi hangosan gurgulázva nevet Danin, Dani meg Zsófin. :-D Megzabálom egyszer őket...

Pici lány még mindig nem akar forgolódni, bár már többször is láttam, ahogy a hátáról az oldalára fordult, gyakorlatilag már csak egy icipici hiányzott ahhoz, hogy átbillenjen a hassára. De igazából nem is erőlködik, köszöni remekül érzi magát egyhelyben háton fekve. A játékokért sem igazán nyúlkál, csak ritkán. Ennek meg az az oka, hogy a két ökle folyamatosan a szájában van. Viszont nagyon figyelmes, mindig figyel bennünket mit csinálunk, követ a tekintetével, és az izgalmas tárgyakat is érdeklődően nézegeti.

Dani viselkedése sokat javult az elmúlt egy hétben. Nagyon komolyan elbeszélgettem vele a múlt hét végén. Pedig eddig is beszélgettem vele a hisztijeiről sokszor, de nem használt. Most azonban elővettem a szigoromat, és még "megfenyegettem" a Mikulással és a Jézuskával is... :-) és így hárman már elegek voltunk a változáshoz! Látom, hogy ő is büszke hogy tud uralkodni magán, és örömmel újságolja minden délután mennyire jól viselkedett. Persze apróbb bakik még vannak, de nem várhatjuk el tőle hogy egyik napról a másikra teljesen megszűnjenek. Ajándékot is kapott az ügyes viselkedéséért, egy Lego karórát a barátainktól. Annyira örül neki, olyan boldog!!!!! :-) Egy nap alatt megtanulta leolvasni és kb 3 percenként közli is a pontos időt. Most aztán végem, nem késhetek az iskolából, mert azonnal számon kéri rajtam! :-D

Bingoval voltak gondok, először nem akart enni, kapott mindenféle gyógyszert, aztán pedig nagyon vakarózott. Voltunk állatorvosnál, most már úgy tűnik rendben van. A hangulata is egyre jobb, mert eleinte sokszor láttam búslakodni. Most már nyit felénk, játékot kezdeményez, egyre többet kommunikál. Kezdjük megérteni egymás apró jelzéseit, szokásait.

Folyt köv.

Totálisan magam alatt vagyok. Danival vannak egyre komolyabb problémák az iskolában, és tehetetlennek érzem magam. Már szeptemberben, rögtön az elején is voltak gondok, de azt hittem az idő múlásával majd csökkenni fognak, ahogy beszokik a suliba, a tanárok is megismerik őt, és jobban kezelik a dühkitöréseit. Hát sajnos nem, egyre rosszabb a helyzet. :-(

Hisztizik, ha nem őt szólítják fel, ha nem szerez pirospontot, ha nem ő az első a sorban, ha csoportban kell dolgozni, ha nem tetszik a feladat tornaórán, ha nem ő legjobb/leggyorsabb/leg... ha neki nem jutott az ebédből amit szeretett volna, ha valaki elvesz tőle egy játékot...

Itthon nem jönnek elő ezek a problémák, mert ritkán kerül hasonló szituációba, illetve ha mégis, akkor én azonnal csírájában elfojtom a hisztijét. És hát sajnos én vagyok az egyetlen, aki ezt kezelni tudja, mert csak én tudok rá úgy hatni ilyenkor ahogy kell. A múltkor pl a barátnőm elvitte a mekibe a kisfiával együtt, iszonytatos hisztit csapott mert elromlott a fagyigép és nem tudott fagyizni. Azt mesélte a barátnőm, hogy elhűlve nézték őket az emeberek. :-(

Hiába próbálom ezeket itthon megbeszélni vele, mindig megígéri hogy nem fog sírni, türelmes lesz, nem előre áll a sorba stb. Minden nap azzal fogadnak a suliban, hogy megint dühöngött, sírt, kiabált, verekedett... Már az is előfordult hogy az egyik tanítónéni felé rúgott. :-( Szeptemberben még csak a magatartása volt 4-es, a szorgalma 5-ös, októberben már mindkettő 4-es. És ez is a viselkedése miatt van, mert negálja a neki nem tetsző feladatokat, pl amiben nem ő a legjobb, vagy amiben csoportban kell együttműködni.

Közben meg itthon egy bújós tündéri kiscica, aki imádja a tesóját, imád engem, egyfolytában puszilgat bennünket, fegyelmezett, türelmes, szófogadó, önálló... Mintha nem is ugyanaz a gyerek lenne itthon, mint az iskolában. :-((((

Zsófika megkapta a 4 hónapos oltásokat. :-( Előtte a védőnéni lemérte a paramétereit: 6700g és 66,5cm. Édes pofa volt, hangosan kacarászott közben. Egészen addig, amíg meg nem kapta a szurit. Sőőt, az első után még azért mosolygott, bár már nem volt meggyőző a mosolya. A második szuri után azonban végleg eltört a mécses. Úúúúgy sajnáltam szegénykémet. :-(((

Furcsállottam nagyon, hogy így betegeskedve is beoltotta a doktornéni. Tény, hogy nem nagyon beteg, nem lázas, de azért szürcsög és nyűgöske is. A doktornéni szerint azonban ez nem akadály, és jobb ha megkapja az oltást. Remélem nem fogja jobban meviselni, mint egyébként.

Fáradt vagyok a napokban, ezért hanyagolom a blogírást. Mikor este elcsendesedik a ház, leülök a számítógép elé, elolvasom a legfontosabb történéseket, majd elalszom... ülve a kapnapén. :-(

Bingo még nagyon sok figyelmet, törődést igényel. Kiszakítottuk a családjából, hiányzik neki a mamája, a megszokott környezete. Közben elvárjuk tőle, hogy alkalmazkodjon. Nehéz most neki. Próbálok minél több időt szentelni neki. De közben meg ott vannak a gyerekek, akiknek szintén nagy szükségük van rám, és hát mégiscsak ők a legfontosabbak. Szóval nem unatkozom.

Jó sok minden történt az elmúlt pár napban! A legfontosabbat az előző posztban már bemutattam. :-) Beleszerettem ebbe az öt hónapos kis fiúcskába, aki már nem is annyira kicsi a méreteit tekintve, de egyébként még nagyon baba. Csütörtökön délután hoztuk haza, azóta ismerkedünk. :-) Végtelenül kedves, bújós, embercentrikus kutyus, ez tetszett meg benne.

A barátok egyik fele azt mondta azonnal szerezzünk be kutyát, a másik fele pedig azt, hogy várjunk amíg feldolgozzuk Brúnó elvesztését. De annyira üresnek éreztem a házat, ahányszor kiléptem az ajtón azt vártam, hogy itt üljön az ajtó előtt... :-(((( Szóval belevágtam. Az első este még nagyon furcsán méregettük egymást. Ő nem találta a helyét, én meg nem tudtam hogyan kezeljem. Mostanra azonban kezd beilleszkedni a napi ritmusunkba, alkalmazkodik a szokásainkhoz és mi is kezdjük megismerni őt.

Könnyebb amióta hozzánk költözött Bingo. Természetesen Brúnót pótolni sohasem fogja, a szívünkben a helyét nem foglalja el, de segít hogy kisebb legyen a fájdalom. A kedves pofijával, a meleg szemeivel zúdítja ránk a szeretetét.

Danika lassan javul, de még mindig nagyon csúnyán köhög. Ennek ellenére holnap már megy suliba. Ha nem feltétlenül muszáj, nem szeretném hogy hiányozzon. Még azon gondolkodom, hogy úszni nem engedem el, nehogy visszaessen, illetve olyan hosszú fárasztó lenne így a napja, ami még sok ebben az állapotban.

Zsófika is betegeskedett a hétvégén. Annyira nem volt rosszul, mint Dani, de szürcsögött, köhécselt, és sokkal nyűgösebb volt mint általában. Az éjszakáink is zűrösebbek voltak. Tüneményesek voltak a tesók a minap... :-D Zsófi az ölemben ült, Dani meg csak a szokásos módon bohóckodott. Ez annyira tetszett Zsófinak, hogy hangosan kacarászott rajta. :-) Ez viszont Daninak tetszett, és minél jobban rötyögött a kiscsaj, annál jobban produkálta magát. :-D Imádják egymást... én meg őket!!!

Apás hétvége lett volna. János pénteken felhívott, hogy van Dani, és hogy vasárnapra meggyógyul-e annyira, hogy el tudja vinni. Mivel jövőbe látó képességekkel sajnos nem rendelkezem, erre nem tudtam válaszolni. Ő pedig többször nem érdeklődött, így elmaradt a láthatás.

Danit nagyon lekapta a lábáról ez a nyavalya. Rég volt már ennyire beteg. Valami csoda folytán sem Zsófi sem én nem kaptuk el eddig. Pedig általában úgy szokott lenni, hogy Dani köhög párat én meg 2 hétre ágynak esek. Ez most egyelőre úgy látszik pont fordítva van. Lekopogom, mert még a lappangási idő lehet, hogy nem telt le...

A napi teendőkön és a betegápoláson túl kiskutya kereséssel töltöm a szabadidőmet. Nehéz a döntés. Sajnos ma Magyarországon a kutyatényésztés teljes egészében a küllem irányába tolódott el, én pedig elsősorban nem show kutyát szeretnék. Sokkal fontosabb, hogy kiegyensúlyott, nyugodt idegrendszerű, de mindemelett szívesen dolgozó, jól motiválható kutya legyen. Tehát se félős, se domináns, se agresszív... de a tej se aludjon meg a szájában... Egy pár hetes kis szőrgombócról megmondani, hogy mi lesz belőle???

Brúnóval annak idején szerelem volt első látásra. Beléptem az ajtón és attól a pillanattól kezdve úgy nézett rám, mint egy istennőre, és nem mozdult mellőlem. Igaz, ő akkor már nem volt annyira baba, 4,5 hónapos volt. Ekkorra azért már többet látni a jellemükből. Most is valami hasonló jelre várok, hogy biztosan tudjam, hogy Ő az.

Dani ma reggel betegen ébredt, csúnyán köhög és nagyon folyik az orra. :-( Elvittem gyorsan orvoshoz, minél hamarabb rendbe jöjjön szegénykém. A diagnózis: vírusos torokgyulladás. A terápia: köptető, c vitamin, sok folyadék. Szerencsére láza nincs Daninak, meg nincs rossz kedve, de borzalom ami az orrából jön. Ilyen pechet, itt a szünet, és ő meg lerobban... nem mintha iskola időben jobb volna. Féltem Zsófit, nehogy elkapja ő is. :-(

A jó hír azonban, hogy végre-végre megtanulta kifújni az orrát. Évek óta kínlódunk ezzel, 8 éves létére porszívóznom kellett az orrát eddig. Napközben ügyesen kifújta ma már, de este azért megkért, hogy porszívózzuk ki mégis. De nem baj, hatalmas lépés volt ez az önállóság terén!

Rettenetes hírt kaptam ma. Egy régi kedves kollégám, rövid, de annál borzasztóbb betegség után, elhunyt ma délután. :-( Isten veled Feri, nyugodj békében! :-((((((((

Huh nagyon fárasztó volt ez a hétvége. Nem vagyunk hozzászokva ekkora nyüzsgéshez, mikor anyuék itt vannak, mindig nagy felfordulás van. Szegény Zsófin is láttam, hogy már elege van, egyre nyűgösebb volt, ahogy telt az idő. Miután elmentek anyuék, egyhuzamban aludt 3,5 órát.

Összeült a családi kupaktanács, egészen pontosan apu és anyu, merthogy velem már csak a végeredményt közölték. Látják rajtunk, hogy borzasztóan hiányzik Brúnó, ezért úgy döntöttek, hogy születésnapomra egy kiskutyát kapok tőlük ajándékba. Most az a feladatom, hogy körbenézzek a tenyésztőknél és keressek egy nekünk való kutyust.

Ma már meg is néztem egy almot, édesek voltak, a sok kis csetlő-botló szőrgombolyag. :-) De valahogy elmaradt az az első látásra szerelem, mint amikor Brúnó annak idején kiválasztott engem. Még nem is döntöttem, várok valami jelre, hogy tudjam Ő az...

Új lakóval gyarapodtunk, de erre egyáltalán nem vágytunk. Egér költözött a garázsba. :-( Három csapdát is kitettem, de ügyesen kikerülgeti őket. Félek, hogy tönkretesz valamit, szétrágja a dolgokat. :-( Remélem hamar sikerül megfogni.

Ma este halloween partyn voltunk Dani kedvenc barátjánál. Nagyon jó kis buli volt!!!! :-) A gyerekek töklámpást faragtak, beöltöztek rémséges jelmezekbe és őrültködtek egy nagyot. Mi még sosem csináltunk itthon töklámpást, és azt kell hogy mondjam, életünk első tökje remekül sikerült! :-D Most is kint világít a kertben, nagyon hangulatos.

Nagyon mérges vagyok, szinte egész nap nem volt víz. :-( Még valamikor délelőtt megszűnt, és késő estig sem állt helyre. Itt vannak a vendégek, rengeteget sütöttünk-főztünk, elmosogatni nem tudtunk. Se wc-t öblíteni, se fürdeni... grrrrrrrrrrr

Villámlátogatást tettünk a suliban. Ahogy a tegnapi posztban is írtam, Dani kimerültsége miatt csak 11h-re mentünk. Megebédelt, aztán már nem sokkal később szólt, hogy haza szeretne jönni. Éppen ideje volt, hogy elkezdődjön az őszi szünet. Most 1 hét pihenés következik, hurráááá!!! :-)

Délután megérkeztek anyuék. Nálunk töltik a hosszú hétvégét, és persze megint nem lábat lógatni jöttek. Annyi munkát terveztek, hogy talán nem is lesz elég rá a hétvége.

Szegény Danikám nagyon húzós időszakon van túl, és úgy tűnik, mostanra nagyon elfáradt. Az i-re a pontot az iskolában a tv-kikapcsolási hét tette fel. Ezen a héten nem sokat tanulnak, ellenben folyamatos programok vannak, sűrű és fárasztó a gyerekeknek. Ma kora délután felhívtak a suliból, menjek érte, mert sír és kiborult. :-( Teljesen kipurcant. Megkért a tanító néni, hogy pénteken is csak 11h körül vigyem be, akkor is csak pár órára, haza se menjek inkább maradjak ott.

Nem is csodálkozom ezen. Összeszámoltam, a kötelező tanórákon kívül 8 különórája van egy héten! Az iskolában: 2 logopédia, 2 mozgásterápia, 1 úszás. Iskolán kívül: 1 gyógypedagógus, 1 logopédus, 1 sísuli. Minderre jön az apával kapcsolatos feszültség, a tesó... Ez a kisfiú többet teljesít nap mint nap, mint sok felnőtt. :-(

Csípőszűrésen voltunk ma Zsófival a Heim Pál kórházban. A kiscsajszi futóművei rendben vannak! :-D Az egészségügyről azonban a véleményem mit sem változott. A parkolás a lehetetlenség határát súrolja, flegma betegfelvételis, millió türelmetlen ember, hosszas várakozás, betegellátás futószalagon...

Meglátogattuk egy babás barátnőmet, akivel egyszerre szültünk. Pontosabban ő egy nappal hamarabb, és ugyanabban a szobában voltunk a kórházban. Zsófi sem picike, jóval átlag feletti súlyú, de Alex még nála sokkal nagyobb. Édesek voltak így egymás mellett. :-) Meglepődtem azon, hogy ő már szépen forog oda-vissza. Zsófika még a közelében sincs ennek, ahogy én látom. Persze tudom, hogy nem szabad egymáshoz hasonlítgatni a babákat, de az ember önkéntelenül is megteszi, ha hasonló korú picit lát.

Dani is lusta baba volt, mindent később csinált, mint az átlag, úgy látszik a tesók ebben is hasonlítanak egymásra. Bár igazából azt sem tudom, hogy a "nagy könyv" szerint mikor kellene forogni???

Bemutató órákon voltam ma délelőtt az iskolában. Megnéztem, Dani milyen ügyes-okos nagyfiú. :-) Hááát tényleg van dolga a tanító néniknek Danival. Annak azért örülök, hogy a tananyaggal semmi problémája nincs, tud mindent amit kell. A gond a viselkedésével van, de nem úgy mint egy fegyelmezetlen rossz gyereknek. Ő odafigyel az órán, állandóan jelentkezik, igyekszik.... csak sajnos túlságosan. Még a kérdés el sem hangzott, az ő keze már a magasban, és ha nem őt szólítja fel a tanító néni, akkor elkeseredik, szélsőséges esetben akár sír is. Nagyon-nagyon akar teljesíteni, megmutatni, hogy ő is tudja, és ha nem kap lehetőséget kudarcként éli meg. Márpedig nem szerepelhet ő állandóan, hiszen 14-en vannak az osztályban.

Zsófikába szerelmes vagyok. Hihetetlenül tüneményes a kiscsaj. Csak megvillantja az ellenállhatatlan fogatlan mosolyát és már olvadok. :-D A kedvencem mégis a combocskája, attól teljesen kész vagyok... olyan hurkás, hogy fürdés után külön-külön ki kell törölgetnem a hurkák közül a vizet. :-DD És egész nap csak eszik-alszik-vigyorog-gügyög. A legboldogabb pedig attól vagyok, hogy nem csak engem vesz le a lábamról, hanem a bátyját is. Dani odabújik mellé, simogatja, puszilgatja, beszél hozzá, és ha Zsófika ránéz vagy "válaszol" neki, akkor lelkendezik. Imádom őket!!!!!!!

János ma hívta Danit, de már nem meglepő, hogy nem akart beszélni vele. Aztán János arra kért engem megint, hogy vegyem rá Danit, hogy hajlandó legyen beszélni vele: pl. holnap hívjuk fel apát... Továbbra sem értem, hogyan gondolja ezt.

Megrázó volt a tegnapi nap. Pontosabban az a része, amikor János jött Daniért. Már előtte könyörgött Dani, hogy nem akar elmenni vele, akármit ígértem, hallani sem akart róla. Áthívtam megint a barátnőmet, hogy legyen tanú, mert félek, hogy esetleg ellenem fordítja János. Kint a kapuban sem sikerült Danit rávenni, sőt, igazából szóba sem akart állni vele. Aztán János egy puszit akart adni Daninak és ehhez megpróbálta átölelni, mire Dani kitépte magát a kezéből és berohant. Én még váltottam pár szót Jánossal, majd bementem én is. Barátnőm később mesélte, hogy Dani sírva bújt hozzá miután bejött, és azt mondta attól fél, hogy apa nem hozza őt vissza. :-(((

Ezt leszámítva a hétvége többi része nyugodtan telt, sokat pihentünk, játszottunk. Danikám édes kis bogár, állandóan puszilgatja Zsófit, aki viszont úgy néz rá, mint egy Istenre. :-)))

Beszélgettem ma egy barátnőmmel, itt laknak a közelünkben, gyakran járunk össze mostanában. Azt mondta, hogy sokat gondolkodott és arra jutott, hogy nem engedi, hogy én bölcsibe adjam 1 év múlva Zsófit, ő akar vigyázni rá. Merthogy egyébként ha addig semmi csoda nem történik velünk, jövő ősszel vissza kell mennem dolgozni. Zsófi ekkor 14 hónapos lesz, talán még járni se fog tudni. :-( De a számlákat meg fizetnem kell, és ennünk is, úgyhogy más választásom nincs. Szívem szakadna meg, ha ennyi idősen már reggeltől délutánig bölcsibe kellene adnom. Úgyhogy hatalmas öröm lenne ez nekem, ha tényleg ő tudna vigyázni a kis hercegnőmre!!! :-))

Akármennyi szerencsétlenség, gond, baj is ér bennünket, ez tartja bennem a lelket, hogy mennyi jó ember él körülöttünk!!!

Zsófikám megduplázta a születési súlyát, sőőőőt túl is van már rajta! Édes kis formás hurkás gyömöszölnivaló gyönyörűség.... :-) Még mindig kizárólag csak szoptatom, bár néha úgy érzem már, hogy lehet hogy kevés neki a tejem. A védőnő szerint ez nem így van, és higgyek benne, hogy igenis elég. Ha belegondolok, hogy miken megyünk keresztül, mennyi stressz ér, az a csoda, hogy egyáltalán tudok szoptatni. Szóval hiszek benne, mert ez neki a legjobb, és nekem is.

Danit próbáltam felkészíteni a holnapi apás napra. Hallani sem akar az apjáról, azt mondta örökké velem akar maradni és közben puszilgatott. Istenem... nem tudom mi a fenét csináljak??? Mondjam neki, hogy de igenis el KELL menned, csak hogy ne kapjunk pénzbírságot???

Szeretnék elszökni valahová messzire, ahol nincs János, nincs bíróság, nincs gyámhatóság... csak mi hárman a gyerekekkel... és boldogan élnénk míg meg nem halunk. :-(

Ha nem velünk történne mindez, nem hinném el. Ma megint belénk jöttek hátulról egy piros lámpánál. A két héttel ezelőtti baleset miatt most van szervizben az autóm, ezért csereautóval járok, amit a szerviz adott. Ma ahogy jöttünk haza az iskolából, egy piroslámpánál állva nekünk gurult egy idős bácsi, úgyhogy a csereautó is összetört. Nem nagyon, csak egy kis horpadás van rajta, és hál'istennek megint nem lett senkinek semmi baja. Mikor lesz már vége ennek a balszerencse sorozatnak?????????????

Az iskolában már kedden és ma reggel is azt kérdezgették tőlem Dani osztálytársai, hogy van-e Daninak apukája. Úgy meglepődtem ezen, és nem is tudtam hová tenni. Azt gondoltam hirtelen, hogy esetleg azért kérdezik, mert mindig csak engem látnak ott. Aztán kiderült miért kérdezték... :-( az egyik kislány elmesélte, hogy Dani azt mondta az iskolában, hogy neki nincsen apukája. Édesem... ő sem ezt érdemelte... :-(((((

Ma nem történt velünk semmi újabb rossz. Ritka nap az ilyen, örülni kell neki.

Írtam, hogy tegnap kora este Dani elaludt a kanapén. Már nem bírtam felébreszteni annyira, hogy felmenjen a saját ágyába, felcipelni meg nem tudom, úgyhogy hagytam lent aludni a nappaliban. Ma reggel 8-kor ébredt mosolyogva: "Anya, képzeld, meggyógyultam!" Majd ezután nem sokkal alaposan bereggelizett, úgyhogy nyoma sincs a tegnapi rosszullétének. Sőt, könyörgött, hogy menjünk délután a gyógypedagógushoz, pedig azt terveztem, hogy itthon pihenünk egész nap.

Nem volt ma suliban, ezért rengeteget kellett tanulnunk. Meg kellett csinálni a tegnapi házit, a mai órai anyagot, a mai házit, sőt még a logopédiát is... tanultunk kb összesen 4 órát kétszeri nekifutásra. :-( plusz a gyógypedagógus, hát nem sok pihenés volt.

Most tűnt fel, hogy Zsófiról hetek óta nem csináltam egyetlen fényképet sem. Sajnos nem ez volt a legfontosabb. :-( Gyorsan kattintgattam párat, meg legyen örökítve a 4 hónapos kis hercegnőm! :-)

Nem tudom feldolgozni a törénteket, nem akarok róla most egy darabig írni. :-(

Zsófikám ma 4 hónapos lett! Boldog szülihónapot, drága kiscsillagom!!!

És ha esetleg bárki úgy gondolta volna, hogy ezzel most már vége lesz a gondoknak, ezek után már csak jó jöhet, ki kell ábrándítanom. Nemrég kaptam a hírt, hogy az az anyagi könnyebbség amiben bíztam, az sem fog összejönni. Azt az embert aki tudott volna segíteni támogatást szerezni Dani sulijához, hétfőn kirúgták. Hát ennyi. Még 1 hónapunk van, amíg tgyást kapok, és meg tudunk élni, decembertől jön a gyed és a totális kilátástalanság. :-(( Jánosnak pedig továbbra is az apasági vizsgálat a legnagyobb problémája...grrrr...

Mindennek a tetejébe Dani beteg lett. Délután sírt, hogy nagyon fáj a feje. Adtam neki egy fájdalomcsillapítót, mire hányt egy hatalmasat. Este 6 óta alszik a kanapén, falfehér, karikásak a szemei. :-( Holnap biztosan nem mehet suliba.

Rettenetesen nehezemre esik megírni a mai posztot. Sírok egyfolytában, hol könnyekkel hol könnyek nélkül. Sokkal több volt nekünk Brúnó, mint egy kutya. Teljesértékű családtag volt, aki nélkül nagyon üres a ház.

Borzalmas baleset történt. Azon a bizonyos szeptember 30-án estefelé, sétáltunk a szokásos úton. Én toltam a babakocsit, Dani biciklizett, Brúnó pedig tőlünk nem messze rohangált a szántóföldön. És ekkor történt az, amit ép ésszel felfogni sohasem fogok tudni, Brúnó a kukoricatábla közepén beleesett egy lefedetlen kútba. Nem vettem észre, mivel a kukoricától látni nem lehetett, hangot pedig nem hallottam. Pár percen belül észrevettem, hogy eltűnt, de nem tudtam merre, és az ezután következő történéseket már leírtam korábban. Átfésültük a területet biciklivel, kocsival, gyalog... majd másnaptól nagy erőkkel kerestük.

Mígnem eljött a tegnap, október 17-e. Brúnó legjobb haverja, az egy utcával arrébb lakó Zoé arra sétált a gazdájával. Időközben learatták a kukoricát. Egyszercsak Zoé szagot fogott, elrohant, és hiába hívta a gazdája nem jött vissza, eltűnt. A gazdája be tudta határolni, hogy kb hol tűnt el, és hamar meg is találta... Zoé beleesett a kútba... amelyikbe már Brúnó belefulladt... :-(

Zoé rettenetesen küzdött, hogy a víz felszínén maradjon, míg a gazdája telefonon segítséget hívott. Majd ahogy Zoé elfáradt, megkapaszkodott Brúnóban, nem csapkodott tovább, már csak a legjobb barátja tartotta fenn... Megérkezett a segítség, ezért Zoé gazdája lemászott a kútba, hogy fenntartsa őt. Próbáltak létrát leereszteni, de olyan mély volt a víz, hogy azonnal elmerült. Végül a tűzoltók húzták ki mind Zoét, mind a gazdáját a kútból. Szerencsére az ijedtségen kívül nekik nem lett bajuk. Ami valószínűleg Brúnónak köszönhető... Édes kiskutyánk halála után még megmentette a legjobb barátja életét.

Isten veled Sunnyfield's Bruno Banani, édes kis Brúnónk! Remélem az örök vadászmezőkön sok-sok nyulat kergethetsz meg! :-(((((

In memoriam Brúnó 2007.10.09-2010.09.30.

Vége. Megtalálták Brúnót, most már biztosan soha többet nem jön haza. Soha többet nem örülhet nekünk mikor hazajövünk és soha többet nem kaphatunk tőle pacsit. Zokogok, a lelkem egy darabja vele ment. :-(((((