Tegnap elaludtam a laptoppal az ölemben a kanapén, még mielőtt megírtam volna a napi posztot. Hiába... kimerült vagyok. És nem a gyerekek miatt, velük tényleg nincs szinte semmi gond. Elsősorban János baromságai és Brúnó keresése szívja le az energiáimat. A kiscsibéim meg töltenek.

Ma egész délután csörgött a telefonom kutya ügyben. Még most az előbb, este 9 után is hívott valaki. Ürömön és Kiskunlacházán is láttak olyan kutyát mint ő, és Szigetszentmiklóson is három helyre riasztottak. Az a helyzet, hogy egyre kevesebb esélyét látom, hogy még az utcán legyen Brúnó. Túl szép és okos kutya ahhoz, hogy ne sajnálja meg és fogadja be valaki 2 hét alatt. De egyre többet vannak negatív gondolataim is, félek, hogy már nincs életben. :-((((

Egy régi kedves kollégám/barátomról kaptam nagyon rossz híreket. Pár hete tudtam meg, hogy nagyon súlyos beteg, most azonban már kórházban van, és az életéért küzd. :-( Igazságtalan az élet, érdemtelenül bántja a jókat... :-((((((((

Zsófi picit betegeskedik. Nem vészes, de az elmúlt két éjjel többször is arra ébredtem, hogy szürcsög, nem kap rendesen levegőt. Szerencsére ettől tud még enni rendesen, remélem hamar rendbe jön. Egyébként pedig hangosan kacarászik, ha valami tetszik neki. :-) Nincs rá szó, hogy mekkora ajándék Ő nekem.

Délelőtt a gyámhatóságon voltam ismét, Jánosnak köszönhetően. A bürokrácia álláspontja semmit nem változott, továbbra is az én felelősségem, ha nem akar menni az apjához. Az tökmindegy, hogy kedves apuka eddig mit csinált, mekkora lelki sérülést okozott a gyereknek. A fő, hogy ezt nekem kell rendbehozni. És mindezért meg is akartak bírságolni 5 ezer forintra. Ezt most ezúttal megúsztam, de legközelebb tutti, hogy megbüntetnek. Dani meg közben könyörög, hogy nem akar apával elmenni.

Ma este eljött János, hogy odaadja Daninak a szülinapi ajándékát. Már megint nem akart kimenni hozzá, és elfogadni sem az ajándékot. Nagy rábeszéléssel bírtam csak rávenni, hogy kimenjen és elvegye. Kerekperec közölte az apjával, hogy elmúlt a születésnapja, és nem kell ajándék. Végül elvette, de aztán húzott is be engem a kapuból és odabent csak egy pillantást vetett a könyvre.

És még egy levélváltásom is volt a "kedves" ex-el. A bíróságon megígérte, hogy eljön az otp-be velem, hogy elmondják neki a tudnivalókat a szocpolos papírokról, amit alá kellene írnia. Megkérdeztem, hogy mikor ér rá, erre a válasz: "Miért várod el tőlem, hogy rohanjak segíteni, ha te magad ezt nem teszed meg, és például nem voltál hajlandó közreműködni az apasági vizsgálatban. Természeteseen aláírom a szocpolt, de előtte le kell ülni az ügyvédekkel és meg kell egyeznünk a részletekben, mert nincs kedvem örökké bíróságra járkálni. Továbbá a szocpolt csak akkor tudod igénybe venni, ha a gyerek az enyém, ha nem akadékoskodnál folyton, akkor szerintem már sokkal előrébb lennénk." Ezúttal kommentelem: Az apasági vizsgálatról írtam, nem volt hajlandó letétbe helyezni az elmaradt gyermektartást, ezért nem vállaltam. Majd megzsarol, hogy akkor írja alá, ha belemegyek az egyezségbe, amiről még semmit sem tudok, mert nem volt hajlandó 1 év alatt elárulni a részleteket. A gyermek pedig az övé, ő akadékoskodik és nem hajlandó elismerni Zsófit. Grrrr...

Anyagi helyzetünk sem bír rendeződni. Még csak 13-a van, de már nincs pénz a számlámon. :-( Rengeteg plusz kiadásom volt szeptember-októberben, kénytelen vagyok a tartalékokhoz nyúlni, pedig azt arra az időszakra tartogattam, amikor már gyed-et kapok csak. Régebben írtam a két lehetőségről, ami segíthet rajtunk. Az egyik már biztosan nem fog összejönni, ugyanis kiderült hogy aki segíthetett volna nekünk, nagyon súlyos beteg lett, gyakorlatilag hónapjai vannak hátra. Borzalmas... :-( A másik még összejöhet, de önmagában csak az a segítség kevés lesz, hogy megéljünk. Egyre inkább dühös vagyok a bíróságra, mi a francért nem képesek végre döntést hozni a gyermektartás ügyében??? Bezzeg a láthatás miatt azonnal intézkedtek.

Brúnóról továbbra sincs hír. Ma megint sokszor hívtak, hogy látni vélték, de mire odaértem nem találtam egyetlen kutyát sem. Az az egy kutya, akit megtaláltam a bejelentés alapján, nem is golden retriever volt, hanem egy göndör szőrű, keverék fél év körüli kislány kutyus. Csak a színe stimmelt, semmi más. Egyfolytában azon jár az agyam, hogy merre lehet szegénykém. :-(

Kalandos nap volt a mai. Úgy tűnik a környék összes elcsatangolt vagy önsétáltatós goldenje miatt engem hívnak. Ami nem lenne baj, ha egyszer köztük lenne Brúnó is, de sajnos róla semmit nem tudok. :-(

Szóval Halásztelekre riasztottak ma, hogy sos menjek, mert megtalálták Brúnót. Azt mondta a pasi alig bírták megfogni, nagyon félős. Éreztem, hogy nem ő lesz, de azért rohantam oda. Jól éreztem. :-( Egy gyönyörű golden volt, de nem a miénk. Tetoválás volt a fülében, és látszott, hogy ápolt, jól tartott kutya, ezért nem volt szívem elengedni, pláne nem ott a főút mellett, ahol találták. Beraktam a kocsiba, elvittem állatorvoshoz, és közben telefonáltam a Retriever fajtamentőknek. Állatorvossal kibogarásztuk a tetoválását, aztán a fajtamentők kinyomozták a gazdi elérhetőségét. Egy óra múlva már otthon volt Pongó.

A másik szerencsés pedig a tegnap Taksonyban talált kutyus. Őt nem hoztam el tegnap, mert a hölgy aki találta azt mondta van hely nála, maradhat egy darabig. Mikor ma az állatorvossal beszéltem, mondta, hogy egy frissen szemműtött fiatal goldent is keresnek, vele nem találkoztam-e. Ekkor beugrott, hogy a taksonyi kutyusnak volt valami a szemével. Megadtam a hölgy számát, aki befogadta, nem sokkal később hívtak, hogy megvan a gazdi, már Bukfenc is otthon van.

Most már csak a mi Brúnónknak kellene, hogy segítsen valaki hazajutni! :-(((

Mára az égvilágon semmit nem terveztem. Muszáj pihennem egy kicsit, nagyon ki vagyok merülve mind fizikailag mind idegileg. Borzasztóan nehéz volt az elmúlt pár hét. :-(

Próbáltam én is aludni, mikor Zsófi elszundított, de nem ment. Ahogy ledőltem, azonnal megcsörrent a telefonom, hogy menjek mert látták valahol Brúnót. Voltam Taksonyban, Halásztelken, Tökölön, de egyik kutya sem ő volt. :-( Végül aztán délután sikerült 2 órát egyhuzamban úgy aludnom, hogy nem csörgött a telefonom és Zsófi is aludt.

És ha nem lesz meg Brúnó, még hónapokig fogom keresni. Nem tudom, mikorra fogok tudni beletörődni, hogy nem találom... :-(

János este 7-kor hívott, hogy most ide akar jönni, hogy odaadja Daninak az ajándékát. Nem engedtem, mert akkor értünk haza, még volt egy csomó házifeladat, szoptatnom kellett Zsófit, és még hátra volt a vacsora fürdés... Hétvégén apás hétvége lett volna, de akkor bezzeg nem jött, csak telefonált.

Huhh ez kemény volt. Megtartottuk Dani második 8. szülinapi bulját is, ezúttal itthon. Az elsőn az iskolai osztálytársai voltak ott, de szerette volna a többi barátját is meghívni. Sajnos nem volt pénzem még egy játszóházas bulira, ezért bevállaltam a házibulit. Hááát most utólag látom, hogy ez igen nagy bátorság volt egy 3 hónapos pici baba mellett.

Kilenc gyerkőc jött el, de egy marék hangyát egyszerűbb lett volna fegyelmezni, mint őket. Tény, hogy volt köztük néhány problémás gyerek is. Kilencen tízfélét akartak, de persze leülni enni azt nem, viszont ment a lövöldözés, kardozás... Szegény Zsófikám be is sokallt a rengeteg embertől és a hangzavartól, vigasztalhatatlanul elkezdett sírni, ezért S kimenekítette és elvitte őt sétálni.

Danika nagyon jól érezte magát, este lefekvés előtt szomorúan mondogatta, hogy hiányoznak a barátai.

Ez a nap már megint iszonyú gyorsan eltelt úgy, hogy a felét sem tudtam megtenni annak amit terveztem. Holnap nagy vendégség lesz nálunk, ezért a takarítást és a bevásárlást akartam ma megcsinálni, és holnapra maradt volna a lakásdíszítés és a főzés. Na ehhez képest csak a bevásárlás sikerült. :-( Pedig reggel 8-kor keltem, és egy pillanatra nem ültem le. Hol a Zsófi csinálta a programot, hol a Dani, hol felhívtak hogy menjek azonnal mert most látták Brúnót és persze egyetlen kutyát sem találtam azon a környéken. :-(

Na de hosszú még az éjszaka és amúgy se tudok aludni, ráérek egész éjjel takarítani...

Ma van Brúnó 3. születésnapja. Merre lehet szegénykém??? :-( Ha már nem lehet itt velünk, remélem kedves emberek fogadták be, akik jól bánnak vele. :-(((( Rettenetesen hiányzik.

Délelőtt elvittem Zsófit fejlődésneurológiai vizsgálatra a Szent Margit kórházba. Doktor nénink aggódik, mert nem nézegeti a kezét és szerinte a fejét sem tartja mindig rendesen. Bár én nem értek vele egyet, de inkább egy felesleges vizsgálat, mint hogy valami baj legyen és későn derüljön ki. Abban kicsit ludasnak érzem magam, hogy Zsófinak többet kellene hason feküdnie, hogy erősödjön a nyaka, háta. Csak hát iszonyú sokat kell utaznunk, a hordozóba beszíjazva nem tud szegénykém mozogni. Mikor itthon vagyunk akkor próbálkozunk, de utál hason lenni, 1-2 perc után beidegesedik és sír. Háton fekve meg akár órákig nézelődik békésen, mi tagadás, így kényelmesebben meg tudom csinálni a dolgomat. :-( A kéz nézegetés pedig... én nem emlékszem, hogy Dani nézegette volna, és akkor senki sem aggódott így emiatt. Na de a lényeg: a vizsgálaton nem találtak semmi különöset, a doktorbácsi szerint amit ebben a korban tudni kell, azt ő tudja. :-) Két apró megjegyzése volt csak, a picit feszesebb izomtónus (Daninak is volt) és hogy hason fekve nem támaszkodik a kezére.

Délután volt Dani szülinapi bulija. Az iskolás osztálytársait hívtuk meg a KIKA játszóházba. Hűűű de izgatottan várta már! :-) Rengeteg klassz ajándékot kapott, alig bírtuk kicipelni a kocsiba. Szegénykémmel baleset is történt, nagyon megütötte a térdét. Nem is tudtam megvigasztalni, hosszú ideig csak ült, és fogta rá a jeget, amit az óvónéniktől kapott. Sajnáltam, hogy pont a szülinapján kényszerült a pihenőre. Végül az egyik kis osztálytársának az anyukájától kapott egy gyógyító követ, ami segített. Ha elfeledkezett róla, már le is térdelt, de aztán még itthon este is sántikált.

Isten éltesse Danit!!!!!!! :-))

Ma van a kis drágám 8. születésnapja!!! Hhjjajjj mi mindent történt azóta...

Reggel ébredés után rögtön hívtam, aztán később még suli előtt is, nagyon örült neki, olyan édes volt. Végülis nem volt gond az ottalvással, de sokat emlegetett, és szomorkás is volt. Megfogadtam, hogy többet ilyen nem lesz, inkább nem megy iskolába, de egy hülye tárgyalás miatt nem kell máshol aludnia. Suli után megkapta az ajándékokat, tőlem és a mamáék nevében is, úgyhogy nagy a boldogság. És persze várja a holnapi szülinapi buliiiit!!! :-))

Megvolt a második tárgyalásunk. Nagyon jó volt, már amennyiben egy bírósági tárgyalás jó lehet. Egész idő alatt osztotta őket a bírónő, többször is pénzbírságot helyezett kilátásba Jánosnak. Merthogy 1 éve folyik a per, és még mindig nem derült ki, hogy mit szeretnének. Azonkívül persze, hogy elválni. Az ügyvédje késett 20 percet, és megint nem volt a helyzet magaslatán. Kedvencem az volt, mikor már a bírónő megkérdezte tőle, hogy tényleg el kell-e magyaráznia neki a családjogi törvényt?? Szerencsére semmi újdonsággal nem állt elő János, csak az eddig is ismert hülyeségeit szajkózta. Ja, egy valami mégis volt: nem tartja szükségesnek, hogy Dani ebbe a suliba járjon, merthogy van Szigetszentmiklóson is egy spec osztály, oda mehetne ingyen. Tényleg van, én utána jártam, oda jár az összes kezelhetetlen cigány gyerek, még a tanárokat is büntetésből osztják be oda. Ottani pedagógus azt javasolta, hogy ha jót akarok Daninak, ne irassam be oda. János szerint a fiának ez lenne a megfelelő, csak fizetni ne kelljen.

Mellesleg ma van a 10. házassági évfodulónk is. Ezt már nemigen fogjuk ünnepelni...

Brúnóról semmi hír. Sokan hívnak, hogy látták, de mindig kiderül, hogy nem ő az. Adtam fel hirdetést a helyi újságba, ma is plakátoltam, keresgéltem. Nem tudom mit tehetnék még. :-((( Egyfolytában bőgök miatta.

Persze hogy ma is folytatódott a gondáradat. Idézést kaptam a gyámhatóságtól, János újra feljelentett. Tök jó, hogy ennyi ideje és pénze van, hogy engem cseszegessen.

Délelőtt folytattam Brúnó keresését. Tegnap láttak egy hasonló kutyát a taksonyi híd túloldalán, ezért ma azt a területet vettük célba. Barátnőm Taksonyt, én pedig Dunavarsányt és Majosházát plakátoltam ki és jártam be. Közben jött egy másik telefon, hogy tőlünk pár utcányira bóklászik Brúnó. Rohantunk azonnal oda, de nem találtunk kutyát azon a környéken. Aztán hívtak Bp-ről, hogy az Üllői úton látták nemrég. Reménytelennek tűnik... :-(((( Én meg mindennap friss vizet teszek ki neki, nyitva hagyom a kaput, hogy be tudjon jönni ha hazajön. Rettenetesen hiányzik. Esténként nézegetem a képeit és bőgök. Ma van a névnapja. :-(

Elvittem a kocsimat a kárfelvételre. Nagyon rendesek voltak a szervizben, segítettek megírni a kérelmet, hogy fizessen a biztosító csereautót a javítás idejére. A héten talán még választ kapok, és akkor jövő héten meg is tudják csinálni.

Jánost meg tudnám fojtani egy kiskanál vízben. Sőt, víz se kell hozzá. Holnap lesz a következő bírósági tárgyalásunk. De nem tudnék odaérni, ha reggel nekem kellene Danit az iskolába vinni, ezért az egyik osztálytársánál alszik ma este. Zokogva váltunk el, nem akart elmenni, majd megszakadt a szívem érte. De muszáj ott lennem a tárgyaláson, neki meg muszáj iskolába mennie. Nagyon ragaszkodik hozzám Dani, senki mással nincs el. És ma emiatt az idióta miatt vagyunk kénytelenek elszakadni egymástól. :-((( De ami a legrosszabb, hogy holnap születésnapja lesz, és a szülinapja reggelén nem itthon velem ébred, hanem tőlem távol. Kész vagyok... :-(((

Mikor azt hiszem, hogy ennél már nem érhet több baj, akkor a sors gúnyosan elmosolyodik, és csak azért is megmutatja, hogy dehogynem...

Reggel az iskolába menet belénk jöttek hátulról. Mindkét gyerek a kocsiban, araszolgattunk a dugóban, mikor egyszercsak csattanás. A mögöttünk lévő fickó elaludt, és nekünk jött. Szerencsére kis sebességgel, senkinek nem lett semmi baja, de így is nagy kár keletkezett. A hátsó lökhárítóm és a csomagtartó ajtaja is sérült, rajta a biciklitartóval. Elismerte a felelősséget, bocsánatot kért, a gyerekekért is nagyon aggódott, nehogy valami bajuk legyen, szóval normális volt, biztosítása is van. De most még intézhetem ezt is. :-((( A szervizben azt mondták 1 hét alatt tudják megcsinálni. Na de addig mit csinálok autó nélkül, hogyan viszem Danit suliba?

Brúnót még mindig nagyon keressük!!!

http://indafoto.hu/allisc

A végkimerülés határán állok, az elmúlt napokban alig aludtam valamit, és enni is csak azért ettem, mert anyukám gondoskodott rólunk.

Összefoglalva múlt hét csütörtök óta mi történt:

Brúnó csütörtökön a kora esti sétánál eltűnt. Én a gyerekekkel foglalkoztam, mikor egyszercsak feltűnt, hogy rég láttam. De nyugodt voltam, mert eddig mindig visszajött, volt hogy már hamarabb hazaért, mint mi, ha elvesztett minket. De most nem volt itthon sem. Azonnal elkezdtük keresni, 3 kocsival fésültük át a környéket, éjjel 11-ig kerestük. Másnap elkezdtünk plakátolni, tovább kerestük, minden létező fórumon hirdettük: internet, rádió, tv, polgárőrség, rendőrség, menhelyek, állatorvosok, gyepmester, vadászok... semmi. Szombaton már felajánlottunk 30 ezer forint jutalmat a megtalálónak, kora reggeltől késő estig többen jártuk a környéket, plakátoltunk, minden létező fórumot megmozgattunk. Vasárnap folytattuk, de már elkezdtek jönni a telefonhívások, de mind téves riasztás volt. A hétvégén szinte csak szoptatni jártam haza, egyfolytában kerestem. Hétfőn gyakorlatilag egyfolytában csörgött a telefonom, Egertől Győrig minden zsemle színű kutya miatt hívtak, még tacskó is volt köztük, de Brúnó nem. :-( Ha minden igaz holnap reggel az rtl klubon is bemondják... Közben meg ahogy kérdezősködtünk hol itt hol ott látni vélték, pl pénteken Halásztelken, szombaton Szigethalmon, vasárnap Szigetszentmiklóson ha ő volt egyáltalán... sőt, még tőlünk 3 utcányira is látták, de ezt nagyon nehéz elhinni, hogy onnan nem talált volna haza.

Hogy a baj ne járjon egyedül, péntek reggel óta iszonyúan fáj a nyakam. Elvileg elaludtam, de nekem gyanús hogy ez több annál. Napról napra egyre jobban fáj, ma már masszőrnél is voltam, mégis sírok időnként a fájdalomtól. Nyakamat mozgatni nem tudom, vezetés közben még a jobboldali visszapillantótükröt is alig tudom megnézni.

Mindennek a tetejébe János jött megint a baromságaival. Apasági vizsgálatot akar. Ügyvédem azt tanácsolta, csak úgy menjek bele, ha letétbe helyezi a gyerektartást. Persze erre nem hajlandó, hiszen tudja, hogy akkor bukta a pénzt.

Legalább a gyerekek jól vannak, velük minden rendben. Nem is tudom mi lenne velem nélkülük... :-(((

Végre kezd újra a régi lenni Zsófi! Újra kitartóan szopizik, és ettől a tejem is határozottan több. Nem tudom mi volt ez az elmúlt másfél hét és valószínűleg már nem is fogom megtudni. Kezdődött a túlzott aluszékonysággal, aztán hol evett hol nem... de a lényeg hogy túl vagyunk rajta. Kopp-kopp. Újra rendesen megpakolja a kiscsaj a pelusokat, és újra bukik. Ez utóbbit nem nagyon értékeltem régebben, most azonban örülök neki, mert azt jelenti hogy végre komolyabb mennyiségeket eszik. :-)

Mindezek ellenére ragaszkodik a doktornéni a pisimintához sajnos. Sok küzdelem után ma este végre sikerült mintát gyűjtenem! Az első zacsit nemes egyszerűséggel lekakilta. A második kívülről csurom pisi lett, de bele egy csepp se ment. De végül csak összehoztuk, holnap reggel viszem a laborba. Meggyőződésem, hogy semmit nem találnak majd.

Csak a tények rögzítésének kedvéért: ma telefonált János, de Dani nem akart beszélni vele.

Kiscsaj cikkcakkozza az idegeimet. Reggel és délelőtt alig akart enni. Pár korty és vége, utána csak sírt ha próbáltam tovább etetni. Kínomban lefejtem, és megpróbáltam odaadni neki. Pohárból kiköpte, a cumisüveggel meg nem tudott mit kezdeni. Lökdöste ki a nyelvével először, aztán még öklendezett is tőle. Na ezen a ponton elkezdtem bőgni, majd felhívtam a védőnőt, hogy naésmostilyenkormivan??? Irány gyerekorvos. Remek.

Az orvos nem talált semmit, sőt kicsit hülyén nézett rám, mikor azt mondtam, hogy nem eszik. Merthogy Zsófinak bőven van tartaléka az elmúlt 3 hónapból, igencsak hurkás, és Döbrögire hajazó pocakja van. Holnapra vizeletmintát kellene produkálnunk, merthogy húgyúti fertőzés is okozhat aluszékonyságot és nem evést. Na ez még egy érdekes mutatvány lesz...

Délután aztán már hajlandó volt enni a kisasszony, bár nem mindig volt meggyőző a hatékonysága. Hjajjj ha tudnám mit érez, mire gondol, mi fáj...!!!! :-(((

Zsófikámmal továbbra is küzdünk a tejecskéért. Ma is rengetegszer evett, de ennek ellenére tömködte a kezét a szájába. Olyan rossz látni, hogy éhes és nem lakik jól. Még nem adom fel, nem szeretnék neki tápszeres pótlást adni, mert akkor már biztosan nem lesz több tejem. Szerdán megyünk oltásra és méricskélésre, akkor kiderül hogy alakul a súlya.

Danival már szervezzük a születésnapi buliját. Már nagyon számolja visszafelé a napokat, gyártjuk a meghívókat... :-) Az egész osztályt meghívja a buliba, 13 gyerek, anyagi csőd... De hát ez van, nagyon fontos ez neki, már hónapok óta ezt várja, hogy végre neki legyen bulija és őt ünnepeljék a barátai. Talán még fontosabb ez számára, mint az ajándék.

Pár napja írtam, hogy Zsófi nagyon sokat alszik és érzésem szerint sokkal kevesebbet eszik. Na hát most eljött ennek a büntetése. Vége az álomkóros napoknak és az étvágya is a régi, csakhogy közben kevesebb lett a tejem, mint ahogy azt borítékoltam is. Nem szeretnék tápszert adni neki, úgyhogy most próbálom minél többször szoptatni, elvileg ettől újra nagyobb mennyiségnek kellene majd lennie. Ezért ma átlag 1,5 óránként etettem, úgy éreztem, mintha egész nap csak szoptatnék. És hiába evett rengetegszer, állandóan tömködte a kezét a szájába, cumizta az ujját, éhes volt a kis drágám. :-(( Nagy baj talán nincs, mert kakis-pisis pelus van, és nem ordít az éhségtől, de szemmel láthatóan nem elég neki a tej. Okultam az esetből, máskor nem fogom ráhagyni, ha evés helyett aludni akar, inkább ébresztgetem.

Apás hétvége van hivatalosan. Jött Daniért János a megbeszélt időben, de hiába beszéltem Danival, nem akart elmenni vele. Sőt, először ki sem akart jönni a kapuba, de végül erre rá tudtam venni. János megpróbálta rábeszélni, hogy menjenek el csavarogni, vagy játékot venni, de Dani közölte vele, hogy ő anyától akar ajándékot kapni. Aztán rövid beszélgetés után el is köszönt tőle, én még kint maradtam a kapuban, mikor visszaszólt, hogy "Szeretlek, anya!". János rögtön kapott is ezen és mondta neki, hogy "Én is szeretlek, Dani". És ekkor Dani olyat mondott, hogy azon még én is padlót fogtam: "De én nem szeretlek, Apa!" Végül jött a kegyelemdöfés, úgy köszönt el tőle, hogy "Viszlát, János!"

Megkezdődött a síiskola a hétvégén. Mostantól minden szombat reggel ez lesz a program. Egyrészt a hátam közepére sem kívánom a szombat reggeli korán kelést és fagyoskodást a sípálya mellett Zsófival, másrészt meg azt gondolom fontos Daninak a mozgás a jó levegőn, legalább heti egyszer. Ez most a negyedik szezon, hogy ide járunk. Már egész jól síel, de van még mit csiszolni a technikáján. Sajnos kinőtte a tavalyi sífelszerelését, mindenből vennem kell neki nagyobbat. :-((

Nagy esemény történt ma: Zsófikának fülbevalója lett!!! :-))) Sokkal csajszisabb lett tőle az arca, nagyon kis édes. :-) Szegénykém nagyon sírt amikor belőtték a fülébe, és azóta is mindig sír, amikor kezelgetem neki. Ezt nem gondoltam, hogy ennyire fájni fog neki, nekem mindenki azt mondta, hogy csak picit vagy egyáltalán nem fáj a babáknak. Hát Zsófinak tuttira nagyon fáj, sokkal nyűgösebb azóta. Ezzel együtt azt gondolom, inkább most essünk túl ezen, mert ha később csináltatnám meg, még ennél is macerásabb lenne. Később már tudná piszkálni, könnyebben elfertőződhet.

Voltunk a védőnőnél, 3 hónaposan 6000g a lánykám! Kicsit rám is ijesztett a védőnő. Szerinte Zsófinak már nyúlkálnia kellene a játékok után, meg nézegetnie a kezét. Illetve az sem tetszett neki, hogy nem szimmetrikusan fekszik, hanem kicsit kifliben, ami nem egyenletes izomtónusra utal, és egyébként is túl feszes még. Emlékeim szerint Danival is hasonló problémánk volt, 4 hónaposan voltunk neurológián, mert nem nyúlt a játékok után, és azt mondták hogy feszes izomtónusa van, egyébként rendben. És aztán Dani mindent egy picit később csinált, mint ahogy az meg van írva.

Dani nagyon kiborított este. Tudom, hogy nem tehet róla, igyekszem nem is éreztetni vele. Írtam már sokat róla, hogy mennyire válogatós. Ha pl megérez a szájában egy magot vagy csontdarabot azonnal kihány mindent. :-( Na hát ma este rántott tököt csináltam, jó étvággyal megevett 3 szeletet, meg is dícsérte, hogy finom, a negyedik szeletnél azonban talált egy magot és... végighányta a nappalit a wc-ig. :-( Grrrrr... melóztam egy csomót a konyhában azért hogy utána takaríthassam a fél lakást. Mikor fog már normális ember módjára enni????

Nem tudom mi van Zsófival, de a napokban iszonyú sokat alszik, és szerintem kevesebbet is eszik. Ma például délután kettőkor elégeltem meg, hogy eddig még csak aludt, és felébresztettem. Persze enni felkelt időnként, de azonnal visszaaludt utána. Összesen nem volt ébren egész nap 3 órát. És már csak ötször eszik egy nap, de akkor is kevesebbet. Határozottan érzem, hogy sokkal kevesebb tejem van emiatt. Zsófit ez nem zavarja, szemmel láthatóan nem éhes, csak az a baj, hogyha meg 2 hét múlva eszébe jut, hogy mégis többet enne, akkor meg már nem lesz mit. :-(

Két napja kaptam a hírt, hogy egy számomra nagyon fontos barátom beteg. Egyelőre nem tudják az orvosok mi baja lehet, ma este megy egy vizsgálatra ami talán kiderítheti. Nagyon szorítok neki, hogy a vizsgálat eredménye negatív legyen, mert különben nagyon nagy baj van... :-((( Nála erősebb embert nem ismerek, sokszor támaszom ő, mikor úgy érzem nem bírom tovább. Drága S, nem lehet semmi baj!!!!!!

Beszélgettem pár szót reggel azzal a tanítónénivel, aki elmegy. Szegény könnyeit törölgetve mondta el, hogy a kislánya (22 hónapos) nem tudta megszokni a bölcsit, legalábbis azt nem, hogy reggel 7-től este 5-ig ott van, és ő az utolsó akiért jönnek. Éjszakánként is felriadt, és anyát kereste... :-((( Ezért döntött úgy, hogy mégis otthonmarad, nem vállalja a tanítást.

Nagyon sajnálom a picit, és közben persze azon agyalok, hogy Zsófi 15 hónapos lesz, mikor bölcsibe kell mennie. Már most ki vagyok készülve attól, hogyan fogja bírni??? És én hogyan fogom bírni? :-((( Tudom, korai még ezen aggódni, pont 1 év múlva lesz csak esedékes, de olyan hamar el fog repülni az az 1 év. :-(

Hulla fáradt vagyok, nagyon sokat dolgoztam ma. Reggel a szokásos fél 6-kor kelés, Danit elvittük iskolába, vásároltunk, majd nekiálltam ablakot pucolni, függönyt mosni. Délután lenyírtam a füvet, elmentünk Daniért, vacsorát főztem, házi feladat.... és persze mindeközben itt volt Zsófika. Szóval ma este nem lesznek elalvási problémáim.

Babás barátainkkal találkoztunk ma. Nagyjából egyidőben szültünk, csak pár nap különbséggel. Ugyanahhoz a dokihoz jártunk, és a vizsgálatok alkalmával a váróteremben ismerkedtünk össze. Huh micsoda különbség volt a három kislány között!!!! Az egyik véglet Jázmin volt, aki szinte végig sírt, és letenni sem lehetett. Maja volt az aranyközépút, aki vidám volt, mosolygott, néha nyüszizett, de legfőképpen egyfolytában járt keze lába, mint aki el akar szaladni vagy repülni - még nézni is fárasztó volt. :-) És végül Zsófi, akit letettem az ágyra, lement alfába és úgy maradt 3 órán keresztül. Mosolygott, nézelődött, gügyögött, de Majához képest szinte meg sem mozdult. Most aztán azon gondolkodom, hogy ez normális?? Hogy egy baba ennyire nyugodt???

A többiek azt mesélték, hogy a babáik már egyszer-kétszer átfordultak. Hát persze, mert olyan aktívan mozognak, próbálkoznak, hogy előbb-utóbb véletlenül is sikerül nekik. Na de Zsófi szinte meg se moccan ha leteszem, olyan mint aki be van nyugtatózva :-) így pedig nehéz lesz forogni!

Rendkívüli szülői értekezletet hívtak ma össze az iskolában. Mi szülők el sem tudtuk képzelni mi rosszat tehettek ezek az égetnivaló csibész kölykök, hogy 2 hét után soron kívül behívnak bennünket?! :-) Szerencsére semmi rosszat :-) csak új tanítónénink lesz. Két osztályfőnök van az osztályban, az egyikük most jött vissza gyesről és sajnos kiderült, hogy nem tudja összeegyeztetni a tanítást a családdal (két pici gyereke van). :-( Sajnálom, mert nagyon szimpatikus volt. Az új tanítónéni nagyon fiatal, reméljük bírni fog a fiúkkal! :-)

A hétfői nap borzasztóan hosszú Daninak. Reggel negyed 7-kor kel, fél 8-ra érünk be a suliba, délelőtt tanulás, egy kis játék után a napköziben házifeladat, majd mennek úszni 5-6-ig, és este 7-re érünk haza. :-( Nem is értem hogy bírja szegénykém. Mindenestere hétfő esténként nem kell könyörögnöm, hogy aludjon már végre. :-)

Gyönyörű szép idő lett mára. Ki is használtuk és sétáltunk egy nagyot Zsófival és Brúnó kutyával. Azzal vagyok bajban mostanság, hogy nem tudom hogyan öltöztessem Zsófit. Reggel és este hideg van már, de ha napközben kisüt a nap akkor meleg, ha elbújik hűvös. Ma is úgy jártam, hogy mikor elindultunk épp nem sütött, beöltztünk, séta közben meg izzadtunk.

János megint telefonált, Dani pedig újra nem akart beszélni vele. A hétvége is szóba került, azt mondta beszéljek Danival, hogy pozitívan álljon hozzá, mert ez mindkettőnk érdeke. (???) Sikerült magamba fojtani amit mondani akartam.

Negyedéves, azaz 3 hónapos lett Zsófi!!!! :-DDD

Iszonyatosan repül az idő! Még Danika is megjegyezte, hogy a múltkor mikor sétáltunk azt mondtam neki, hogy Zsófi 1 hónapos. Hát igen. Azóta ripsz-ropsz elmúlt 2 hónap... Kis tündérem annyira jó baba, hogy az már szinte hihetetlen. Ma például egész nap a kanapén feküdt, nézelődött, dumálgatott, néha elaludt, evés idő környékén cuppogtatta az öklét... és ennyi. Egyszer sem sírt, hanem kb kétszer két percet nyafogott mikor éhes vagy álmos volt. Én közben tettem-vettem mellette, vagy leültem mellé, de felvenni nem kellett. Ha Dani nem lenne, kockásra unnám magam Zsófi mellett. :-D

A címmel ellentétben nem búcsúztunk senkitől, hanem csak búcsúban voltunk! :-) Dani imádja ezeket a vándor vidámparkokat, gondolom ezzel minden gyerek így van. Tesómék városában minden évben van egy hatalmas búcsú, körhintával, dodzsemmel... az ideit is alig várta már Danit. Én kicsit kevésbé, bevallom, nem bántam volna ha idén elmossa az eső, merthogy nem két fillérbe kerül. :-(

Mint ahogy írtam is már, igencsak lemerítette a kasszát az iskolakezdés, meg néhány  kiadás, ezért a szokásosnál is jobban meg kell húznunk azt a bizonyos nadrágszíjat. Na de hát délutánra kisütött a nap, ragyogó idő lett, úgyhogy nem volt kibúvó... Danika aranyos volt, egyáltalán nem volt telhetetlen. Persze nagyon fog hiányozni ez a pénz hó végén, de az öröm az arcán megérte! :-)

Ma van Zsófi első névnapja!!! :-) Isten éltesse a kis drágámat! :-))

Ha jól tudom általában a májusi Zsófia napot szokták a Zsófik tartani, de az alig 1 hónappal van a szülinapja előtt. Így meg majdnem 3 hónap van a két dátum között, és még véletlenül sem fordulhat elő, hogy egy ajándékot kap. :-)