Zsófikám ma bőven csinált nekem programot... Előre elnézést kérek a témáért, gyengébb idegzetűek lapozzanak! :-)

Reggel simán indult a napunk, pont időben elkészültünk, ahogyan terveztem. Zsófit raktam bele a hordozóba, ahogy csattant az öv, abban a pillanatban hallottam meg azt a hangot, ami után azonnal le kell tépnem róla a lehető leghamarabb minden ruhát, ha nem akarok kakis ruhát mosni... :-))) Nah, hát mindenki vissza, rohantam tisztába tenni, de elkéstem, kifolyt... Újra felöltöztettem, rakom a hordozóba és.... és büfizett egy akkorát, hogy totál lehányta magát. Újra vissza, újra átöltöztet, negyedórás késés. Ugyanez szóról szóra megismétlődött délután, mikor indultunk Daniért a suliba. Azzal a különbséggel, hogy ezúttal nem csak magát, hanem engem is lehányt. Harmadszor pedig akkor lett nyakig kakis, amikor elkészült a melegszendvicsem vacsorára. Mire elhárítottam a vészhelyzetet, már csak hidegszendvicset ettem. :-)

Egyelőre még mindig megúsztam simán ezeket a necces helyzeteket, mert itthon történtek. Legrosszabb esetben bedugtam a kiscsajt a csap alá, a ruhákat beáztattam, tiszta ruha előkap és kész is. Már előre rettegek, hogy egy ilyen nyakig kifolyós történet mondjuk pl az iskolában vagy vásárlás közben kap el. Huuuhhhh!

Dani ma nagyon bűnbánó arccal fogadott. Rögtön láttam, hogy valami baj van. Fogta a tanítónéni kezét, odahúzta, és elmondta, hogy verekedett. :-( Nem értettem, hogy egészen pontosan mi is történt, de az biztos, hogy felidegesítették szándékosan, amire ő úgy reagált, hogy odacsapott és verekedés lett a vége. :-(((

Daninak izomláza van a tegnapi kirándulástól. :-)) Ezt azért nem gondoltam volna! Azt hittem csak lusta és azért nyafogott a gyaloglás miatt. Játszóházban is képes órákig pörögni, futkározni, ugrálni... akkor miért ne bírna gyalogolni? Sőt a sípályán se szokott semmi gondja lenni. Szegénykém most viszont sántikálva ment reggel az iskolába. Többet kéne sportolnia, de egyszerűen nem fér bele az időnkbe. Szeptembertől heti egyszer jár úszni és októbertől heti egyszer síelni. Ezen felül jár még gyógypedagógushoz, logopédushoz és plusz az itthoni fejlesztés. Azt gondolom, hogy ez is sokkal több teher rajta, mint ami egy ennyi idős kisgyereknek ideális. Valamikor gyereknek is lennie kell. :-(

Zsófikám egyre többet dumál. Olyan édes kis hangja van! :-))) Egészen más, mint Daninak volt, sokkal kislányosabb. Mikor békésen szemlélődik olyankor szokott magyarázni a játékoknak a feje felett. De olyan is van, hogy néz rám, és nekem mondja. Mint például tegnap este alvás helyett. :-) Feküdtünk az ágyban, engem nézett és gügyögött, mintha nekem akart volna mondani valamit. Persze hogy szanaszét puszilgattam. :-)

Zsófival ma lazulós napot tartottunk. Tegnap olyan sokat dolgoztam, hogy úgy döntöttem ma megérdemlek egy kis pihenést. A 9h órás szoptatás után ledőltem Zsófi mellé, majd délben ébredtünk mindketten. :-D Ő még aztán visszaaludt 14h-ig. Később még a kocsiban is aludt, mikor mentünk Daniért, és este 8h-kor már alig bírta nyitva tartani a szemét. Hozzá képest alvásban a mormota gyenge kezdő... :-D Egyébként deja vu-m van, Dani is iszonyúan sokat aludt picinek.

Az iskolában ma őszi kirándulás volt. Nem volt tanítás, hanem az egész iskola túrázott egy nagyot Csillebércre. Danikám viszont nem az a gyaloglós fajta :-) úgyhogy nyafogott a tanító néniknek rendesen. Végül aztán teljesítette a távot, de teljesen kipurcant. Hazafelé a kocsiban azonnal elaludt, és este se kellett ezúttal könyörögnöm, hogy aludjon már végre. :-)

Ma volt az első iskolás napunk egyedül. Merthogy eddig anyukám itthon maradt Zsófival, amíg én Danit vittem-hoztam. Egészen simán ment minden, nem késtünk el a suliból annak ellenére sem, hogy nagy dugó volt az M0-son. Szegény Zsófikámat sajnáltam nagyon a hajnali felkelés miatt, ő általában 9h-ig alszik, most meg ébresztettem 6h-kor. :-( A kocsiban visszaaludt, de hát ez mégse olyan, mintha nyugodtan az ágyában aludna.

Úgy döntöttem, hogy ma bevásárlós-főzős napot tartok. Nem a kedvenc házimunkám a főzés, ezért túl akartam rajta esni rögtön a hét elején. Főztem három félét, ezt beosztjuk, ha elfogy, eszünk bundás kenyeret! :-) Ebben a hónapban amúgyis nagyon elszállt a költségvetésem. :-( János még mindig nem utalta a gyerektartást, de a sulit már be kellett fizetnem. Vennem kellett téligumit, gépjárműadó, gyerekeknek meleg ruha, pelenka... stb erősen mínusszal fogok zárni. :-((

János telefonált este, de Dani nem akart vele beszélni.

Dani megint nem ment el az apjával. Ebből balhé lesz, ez biztos. :-( Pedig János ígért neki ajándékot is, de csak annyit ért el vele, hogy Dani azt mondta, hogy majd a születésnapjára kéri az ajándékot. Most nem bújt el a hátam mögé, hanem beszélgetett egy kicsit az apjával, de úgy mint egy vadidegennel. Ő bárkivel nagyon könnyen szóba elegyedik, de beszélgetni csak arról lehet vele, amiről ő akar beszélni. Most is ez történt, hogy Dani elmesélt neki ezt-azt (pl hogy nagy eső volt szombaton), de János kérdéseire nem nagyon válaszolt, vagy csak futólag. Ez egyébként eléggé titpikus autista vonás. :-(

Szóval most várom a következő gyámhatósági idézést, biztosan emiatt is feljelent János. Végülis neki ez neki nem kerül semmibe, amúgyis unatkozik csak otthon, munkája még mindig nincs...

Továbbra is kivagyok a gyámhatóságos dologtól, ráadásul holnap János el akarja vinni Danit. Nem akarok erről most többet írni...

Ma hazament Anyukám, másfél hetet töltött itt, és segített a sulikezdésben. Jajjj nagyon jó volt, hogy itt volt, nem tudom hogyan bírtam volna nélküle! Még így is alig bírtam a sok intéznivalót. A blogon is meglátszik, elhanyagoltam az írást, olyan hulla voltam esténként.

Mostanra kialakulni látszik a napirendünk, ezért remélem visszatérünk a régi kerékvágásba. Az viszont biztos, hogy nem eszünk olyan sok finomságot, mint amit az elmúlt másfél hétben főzött Anyu! :-)

Tettünk ma egy villámlátogatást Pakson. Apukám itt felejtette a gyógyszereit, és el kellett vinnünk neki. Sajnos súlyos szívbeteg, és nagyon allergiás is, úgyhogy nem mertük bevállalni, hogy két napig gyógyszerek nélkül maradjon. Így aztán délután kettőkor beültünk a kocsiba a gyerekekkel, és este hatra már itthon is voltunk. Hát ez van, ennél nagyobb problémát sose kelljen megoldanunk. :-)

Nem vagyok jó passzban. Tombol bennem a tehetetlen düh. Szerdán volt a gyámhatósági tárgyalás, merthogy János feljelentett, ezt már írtam korábban.

Nevetséges volt az egész, vagyis inkább siralmas. A gyámhatóságot nem érdekli, hogy kedves "apuka" mit tett, vagy nem tett meg Danival. Az pláne nem érdekli őket, hogy van egy másik gyereke is, akit le sem sz... Ellenben több százezer forintos büntetést helyeztek kilátásba, ha nem tudom Danit rábeszélni, hogy elmenjen az apjához. Még frankó tippeket is kaptam, pl mondjam azt, hogy "Danika a kedvemért menj el apához, nagy örömet szerzel vele nekem ha jól érzed magad apával!" vagy pl "apa ajándékot vesz neked, és te választhatod ki és hűde szuper lesz!"

Fordítok: aktívan működjek közre, hogy megvásárolja Danit a pénzével, miközben nem fizeti ki a gyerekek szükségleteinek a felét. Én vért izzadok, hogy megéljünk, sokszor alapvető dolgokat nem tudok megvenni nekik, ő pedig közben ajándékokkal megvesztegeti a gyereket és röhög a markába.

Hányingerem van az egésztől... :-(((

Először is: újra jó a számítógépem, köszi-köszi!!!! :-))))

Kimaradt pár nap a blogban. Szerencsére semmi gond nincs, sőt nagyon jól vagyunk, csak pörgős fárasztó napok voltak. Mióta elkezdődött az iskola, itt van anyukám, hogy segítsen. Nem is tudom, hogy oldottam volna meg nélküle az első napokat... És ha már itt van kihasználjuk az időt, intézkedünk, vásárolunk, nagytakarítunk. Esténként lóg fülem-farkam. :-( Az elmúlt két este Zsófival elaludtam, mikor őt altattam.

Daninak egyre jobban tetszik a suli, bár pénteken is szomorú volt, mikor eljöttem. Délután meg alig bírtam hazacsalogatni, mert még ott akart maradni játszani. Eddig minden nap elmentem érte ebéd után, jövő héttől azonban csak délután, napközi után hozom el. Megcsinálják a házifeladatot a suliban, elvileg itthon nem is kell tanulnunk, persze csak elvileg. Nyilván kíváncsi vagyok rá, hogyan halad az iskolában.

Zsófi hétvégén kicsit nyűgösebb volt a szokásosnál. Nem volt vészes még így sem, pláne így hogy anyuval megosztottuk a pesztrálását. Azt vettem észre, hogy egyre jobban igényli a társaságunkat, szeretné látni mit csinálunk és szeretné hogy foglalkozzunk vele. Hanyatt fekve már uncsi a világ... :-)))

Már megint elromlott a számítógépem, egy kézzel a tápkábelt fogom, a másikkal pötyögök... opsz, végre el tudtam engedni. Ha esetleg eltűnnék pár napra, akkor az emiatt lesz. :-(

Túl vagyunk a második napon az iskolában. A ma reggeli búcsúzkodás is könnyesre sikerült. Kis bogaramnak mikor lefelé konyult a szája, kérdeztem, hogy mi a baj? "Aggódok a tanulás miatt!" Szegénykém fél, hogy nem fog menni neki a suli. :-(

Ennek ellenére ebéd után nagyon jókedvűen fogadott, sőt nem akart hazajönni, hanem még játszani akart. Nem sokat mesélt arról, hogy mit csináltak, csak annyit mondott szűkszavúan, hogy "nagyon jó iskolás napom volt".

Este szülői értekezlet volt, méghozzá maratoni. 2,5 óra után felálltam és eljöttem, mert Zsófit nem mertem tovább magára hagyni anyukámmal, mivel nem fogad el cumisüveget, kizárólag szoptatom. Mikor már jöttem hazafelé János hívott telefonon, Danival akart beszélni. Nem tudtam adni, mert ő is anyuval volt itthon, mondtam neki hol vagyok, de később nem hívott vissza.

Elkezdődött a suli!!! Jujjj de nagyon izgultam, és majd megszakadt a szívem, amikor első nap otthagytam őt az iskolában. Szegénykém olyan kis elveszett volt abban a nagy ismeretlen iskolában... :-(

Reggel nagyon korán keltünk, sőt inkább k... korán. :-D Féltem a hatalmas dugótól, és hogy pont első nap fogunk majd elkésni. Nah mondanom sem kell, dugó sehol negyed 8-kor mi voltunk az elsők. Így legalább Dani választhatott padot magának. Rutinosan leghátul az ablak mellett a sarokban, mintha tudná, hogy ott lehet a legjobban puskázni! :-DDD

Volt egy kis játék, közben többször megkérdezte, hogy "Ugye jössz értem?" aztán tanévnyitó. Majd el kellett búcsúznunk egymástól. Elmorzsolt egy könnycseppet (én is) és elkezdődött. Ma még ebéd után mehettem érte (holnaptól csak délután), de így is agyon aggódtam magam, hogyan sikerül az első nap. Úgy szeretném, hogy jól érezze magát, és szívesen járjon suliba.

És azt hiszem sikerült! :-) A tanító néni nagyon megdícsérte mennyire ügyes volt, és ő is lelkesen mesélt az első napról. Van egy kisfiú az osztályban akinek el van törve a keze, és Dani kérés nélkül segített neki, amikor látta, hogy nem tudja betolni a széket. Édes kis drágám... :-)) A sok új élménytől úgy elfáradt, hogy délután elaludt a kocsiban, pedig ilyen már nem is emlékszem mikor történt utoljára!

Már csak 1 nap és kezdődik a suli! Jujjj már nagyon izgulok... :-) Sokkal jobban, mint Dani. Most már hetek óta vásárolok, füzeteket csomagolok, nevét irogatom mindenre stb. Persze nem egyfolytában, csak minden nap egy kicsit, mikor van pár szabad percem. Odaülök az íróasztalához, nézegetem a sok szép iskolás holmit, olyan jó érzés! :-) Eszembe jutnak róla az én kisiskolás éveim... de jó lenne még tanulni! De most az én nagy okos fiam ül az iskolapadba és kezdi a kalandot. :-D

Zsófikám napról napra egyre jobban figyel mindenre. Ma elég hosszan telefonáltam, és közben le-föl sétáltam a nappaliban, ő pedig az ágyon feküdt és nézelődött. Egyszercsak azt vettem, észre, hogy követ a szemével, ahogy jövök-megyek. :-) De a legjobban azt imádom, mikor reggel felébred, dumálgat, és mikor bemegyek hozzá, akkor nem veszem fel rögtön, hanem nevetve gügyögök neki míg vissza nem vigyorog... :-DDD Akkor felveszem és agyonpuszilgatom! :-D Így indul egy átlagos napunk, lehet irigykedni! :-DDDD

Most már tényleg itt az ősz, vége a nyárnak. :-( Olyan hideg lett hirtelen, nem is tudom, hogyan öltözködjünk. Pénteken Zsófi még egy szál bodyban volt egész nap, sőt strandon is voltunk. Ma meg már vastag polár rugiban, aláöltözve... ha elbújt a nap és fújt a szél rendesen hideg volt. De ha meg szélvédett helyen kisütött a nap, akkor meg melegünk volt beöltözve.

Zsófi nagyon kis nyűgös volt délutántól. Akkor kezdődött, mikor beöltöztettem a sétához. A vastag polár rugdalózót nehezen tudtam ráadni, mert csak alul kapcsos, és át kellett húznom az egészet a fején. Na ezen nagyon megsértődött... :-) Ugyanígy zokon vette a vetkőzést is, és onnantól egész este sírdogált. Végül nagyon hamar elaludt. Azt hiszem lesz gondom majd a téli öltözés-vetkőzésnél, nem rajong érte Zsófi. Különösen, ha a fején kell keresztül húznom a ruhát. Pedig naponta minimum kétszer-háromszor fogunk elmenni itthonról, mikor elvisszük Danit a suliba, meg mikor hazahozzuk, plusz a napi séta Brúnó kutyával. Kénytelen lesz hozzászokni a kisasszony! :-)

Tegnap nem volt kedvem írni, János megint kiütötte a biztosítékot. Megkaptam a bíróságra beadott legújabb agymenését, persze megint tele hazugságokkal, rágalmazásokkal, fröcskölődéssel. Szabályosan bosszúhadjáratot folytat ellenünk. :-(

Írtam, hogy János jelezte a szombati napon el akarja vinni Danit. Megint beszéltem vele, és persze most sem akart menni. Olyanokat mondott, hogy "szó sem lehet róla", "takarj el majd ha jön", "írjuk ki a kapura, hogy János nem jöhet be, csak mindenki más"... Már Jánosnak hívja, nem apának!!!!!!! Pedig én mindig apát mondok neki!

Ennek ellenére idehívtam ma 9h-re az apját, hogy neki mondja el személyesen. Először tiltakozott Dani, végül meggyőztem, hogy muszáj beszélni apával. Plusz idehívtam, egy barátnőmet tanúnak. :-( Mikor jött János, kimentünk, Dani elmondta hogy nem akar menni, kérdezgettem, hogy miért stb, végül egyszercsak azt mondta "Takarj el, anya!" és bebújt mögém. Akkor mondtam neki, hogy ha akar, menjen be a házba, és így is tett. János közölte velem, hogy de az apjával is lennie kell a gyereknek, mert szüksége van rá. Erre azt válaszoltam, hogy a kicsinek is szüksége van apára. Mire ő megfordult és beült a kocsijába.

Délután elmentünk a szülinapi zsúrra, amit már olyan nagyon várt Dani. Huh, jó nagy buli volt, kiadták a kölkök a gőzt rendesen... :-) Hazafelé a kocsiban Dani szóba hozta az apját, pedig soha nem szokta. Azt mondta, hogy "örökre nem akar elmenni apához", és megkért, hogy találjak ki valamit, hogy soha többet ne jöhessen be. És megint azt kérte, írjuk ki a kapura, hogy János nem jöhet be, csak mindenki más. :-(

Állatkertben voltunk ma a gyerekekkel! :-) Zsófi  hatalmasakat aludt hol a babakocsiban, hol a játszóházi babzsák foteleken. :-) Meglepődve tapasztaltam, hogy minden mosdóban van kialakítva baba-mama szoba, úgyhogy kényelmesen lehet a piciket megszoptatni.

Dani jól kirohangálta magát, egész nap pörgött. Állatot kevesebbet láttunk, mint szerettem volna, mert Dani imádja az ottani játszóteret és játszóházat, és a legtöbb időt ott töltöttük. Azért a kötelezőket lefotóztuk... :-D

Én is imádom az állatkertet, bármennyi időt el tudnék ott tölteni. Mikor Dani picike volt, minden héten mentünk. Vettem bérletet, így nem is volt olyan drága az egész évi állatkertezés. Nem volt még autóm, ezért babakocsiztunk Szigetszentmiklósról, jó kis kalandtúra volt... :-))) Ma elég sokan voltak, de azért még épp elviselhető volt a tömeg. A parkolás azonban minden alkalommal kiakaszt, normális gyalogtávolságon belül képtelenség letenni az autót. Most is jóval több mint egy félóra volt a parkolóhely keresés, majd visszagyaloglás a bejárathoz.

János hallatott ma magáról több fronton is. Idézést kaptam a gyámhivataltól, miszerint eljárást kezdeményeztek apai láthatás ügyben. Tehát feljelentett a gyámhivatalnál... Igazából számítottam már rá, meg is vagyok lepődve, hogy miért csak most. Gondolom azért, mert közeleg a következő bírósági tárgyalás, és előtte még le akar járatni. Aggaszt, hogy mi lesz Danival, remélem nem kell rákényszerítenem hogy menjen az apjához. :-( Illetve, hogy ha nem akar menni, akkor megvizsgálja pszichológus??? Ő a betegsége miatt gyakorlatilag pszichiátriai kezelés alatt áll, mit vizsgálnának rajta?? :-(

Másrészt kaptam Jánostól emailt, hogy szombaton el akarja vinni Danit. Holnap beszélek Danival, de szerintem nem sok esélye van, hogy az apjához akarjon menni. Hivatalosak vagyunk a kedvenc barátjáékhoz szülinapi zsúrra és már nagyon várja. De ha nem lenne a buli, akkor se hiszem, hogy lelkesedne, de majd meglátjuk.

Egyetlen kis bogárkámat, ma szörnyű nagy trauma érte!!! Megkapta a 2 hónapos oltását, sőt még pluszban egy nem kötelezőt is. Mindkét combocskájába szurit kapott.  Nagyon sírt szegénykém... :-((((

Zsófi a mai méricskélés szerint 5240g, ami azt jelenti, hogy az elmúlt 3 hétben 660g-ot hízott. Csak tudnám, hogy miért érzem úgy időnként, hogy kevés neki a tej? Talán azért, mert még egy kiadós evés után is képes kétségbeesetten tömködni a kezét a szájába, éhhalált színlelve... :-D

Ügyes lánykám most már stabilan megtalálta a hüvelykujját, és szopizza is, ahogy azt kell. Én nagyon cumiellenes vagyok, de még inkább "ujjszopás" ellenes. Tudom, ki így, ki úgy. Ilyen piciknél még aranyos, de ahogy nő a gyerkőc, számomra úgy egyre visszataszítóbb szokás. Mikor öszefogdos mindent, homokozik, majd veszi a kezét a szájába... és később nem is lehet elvenni tőle, hiszen mindig kéznél van. Daninak is volt egy ilyen időszaka, akkor gyorsan vettem neki cumit, majd 2-3 hónap múlva leszoktattam a cumiról is, így szerencsére megúsztuk az ujjszopást. Szóval most Zsófi is hamarosan cumit kap. :-(

Okmányirodában voltunk ma ügyeket intézni, többek között lejárt Dani parkolókártyája. Csak Zsófit vittem magammal, gondoltam ez így egyszerűbb, és minek kínozzam a sorbanállással Danit is. Nagy nehezen sorra kerültünk, mikoris az ügyintéző mondta, hogy akkor lefotózza a gyereket... és én ekkor döbbentem rá, hogy ja, gyereket? azt nem hoztam magammal... :-DDD Nagyon rendes volt a hölgy, mondta, hogy menjek el érte nyugodtan, nem kell újra sorbanállni, csak kopogjak be és megcsinálják. Még órák múlva is röhögtem magamon, mennyire szőke vagyok! :-D

Kezdek aggódni Zsófival kapcsolatban. Még alig múlt 2 hónapos, de nekem már most nehezemre esik időnként őt cipelgetni, vagy hosszasan tartani. Ha ebben az ütemben hízik, féléves korára felemelni sem tudom majd! :-D Na jó, tudom, hogy nem lesz ez mindig így, és lassulni fog ez a rohamos hízás, na de az tutti, hogy ennél mindig csak nehezebb lesz. És hol van az még, mikor a saját kis hurkás lábain fog totyogni???

Itt voltak ma vendégségben Dani kedvenc barátjáék, "S"-ék. Balcsi óta nem találkoztunk, meglepődtek mekkorát nőtt Zsófi! :-) Nagyon jót játszottak a gyerekek, a medencében fürödtek először, aztán pedig bent játszottak. Hááááát... romokban a lakás... :-DDD de nem baj, jó muri volt, az a lényeg. Holnap ráérek rendet rakni. Míg mindannyian a kertben voltunk, Zsófit is kiraktuk a cseresznyefa alá napozni:

És közelebbről a kiscsaj a cseresznyés szerkójában a cseresznyefa alatt :-DDD

Dani már egy ideje nagy Star Wars rajongó, annak ellenére, hogy egyetlen részt sem látott még belőle. Imádja a Star Warsos legókat, képeket... Ma este volt a tévében az első rész, gondoltam belenézünk, de azt hittem nem fog neki tetszeni, anno a Pókemberrel is így volt. Óriásit tévedtem! Olyan édesen izgulta végig, teljesen beleélte magát, még el is érzékenyült, dörzsölgette a szemét, amikor Anakin Skywalker elbúcsúzik az anyukájától és elmegy Qui-Gon Jinn-nel, hogy Jedi lovagot neveljen belőle. Egyes jeleneteknél tudta előre mi fog történni, először nem is értettem honnan. Aztán kiderült, hogy a youtube-on látott olyan videókat, ahol lego-val játszották el azokat a részeket. Úgy látom be kell szereznünk dvd-n. :-))

Minden jel szerint Zsófi is az én bioritmusomat örökölte. Amióta az eszemet tudom, késő éjjelig fent vagyok, reggel pedig jó sokáig alszom - persze csak ha tehetem, mert suli-munka mellett korán kell kelni. Még Dani születése előtt attól rettegtem, hogy majd lesz egy olyan gyerekem, aki reggel ötkor ébred minden nap, beleértve a hétvégét is. És jött Dani, aki még engem is túltesz az alvásban, magától soha nem ébred fel 9-10 előtt, igaz, este sem bír elaludni időben. Zsófi szintén zenész, este 10 előtt képtelen vagyok elaltatni, "reggel" pedig akár délig is alszik, de 9-ig mindenképpen... (persze eszik, de azonnal visszaalszik) Már látom a jövőt, hétvégente és szünetekben versenyt fogunk aludni reggelente mi hárman! :-DDD (És itt kell megjegyeznem, hogy a világ legnagyobb baromsága, hogy 9h előtt kezdődik suli vagy munkaidő. Törvényileg tiltanám! :-D)

Fantasztikus napunk volt! :-) Meglátogattuk Ráckevén egy régi kedves barátunkat. Minden évben 20-án szoktunk elmenni hozzá, és onnan nézzük a tüzijátékot. Az idei sajnos elmaradt. :-( A Duna-parton van egy kis hangulatos nyaralója, így aztán egész nap pancsoltunk, beszélgettünk... Daninak szerintem úszóhártyák nőttek az ujjai között, gyakorlatilag egész nap a vízben volt. Engem is hagyott Zsófika pihenni, nagyokat aludt a jó levegőn. Hihetetlenül feltöltött ez az egy nap!

Zsófi egy kis tündér. Egész álló nap tudnám puszilgatni azokat a formás hurkás combocskáit! Még akkor is gyönyörű, mikor éppen sír. Mikor elkeseredik, annyira édesen biggyeszti lefelé a száját, hogy azon csak nevetni lehet. :-) Tudom nem szép dolog, hogy kinevetem, amikor ő panaszkodik, de tényleg nem lehet kibírni. :-DD

A tegnapi posztból kimaradt, úgyhogy most gyorsan pótolom: tegnap Zsófi 2 hónapos lett!!!!!!! :-D Úgy nő a kicsi lány, mint a gomba! Megmértem a mérlegünkön itthon, a vele és nélküle mért érték különbsége 5,2 kg!!!!! :-)

Létezik olyan betegség, hogy valaki nem bír otthon lenni? Mára semmi programunk nem volt, nem is terveztem el, hogy mit csináljunk. Felkeltünk, a szokásos reggeli szertartás után mostam, vasaltam, rendet raktam... majd kb dél körül nagyon elkezdtem szenvedni. Nem tudtam magammal mit kezdeni, úgy éreztem valamit csinálnom kell, ki kell mennem a négy fal közül. Rábeszéltem Danit (nem volt nehéz :-D), hogy menjünk el minigolfozni. Mintha kicseréltek volna ezután, megvolt a terv, megetettem Zsófit, felcuccoltam és irány a pálya. Nagyon jól éreztük magunkat, még boboztunk is golfozás után, Dani most ment először egyedül a bobpályán! Miután hazajöttünk, már jó volt itthon is. Szóval azt vettem észre magamon, hogy minden nap szükségem van rá, hogy kimozduljunk, ha csak 1-2 órára, akkor is. Vagy az is jó, ha vendégek jönnek. De azt nem bírom, hogy hármasban (négyesben) üljünk itthon egész nap.

Nagyon boldog vagyok, felcsillant némi remény az anyagi helyzetünk javítására! :-D Itt nem akarok erről többet írni, a már sokszor említett okból. Még semmi sem biztos, egyelőre csak lehetőségek adódtak, amiket remélem ki tudok majd használni. De annyira jó lenne, ha nem kellene Zsófit 1 évesen bölcsibe adnom, hogy enni tudjak adni a gyerekeknek. Még egyelőre bírom anyagilag, de decembertől nagyon húzós lesz, mert lejár a tgyás és csak a gyedet kapom. Utána még kb félévre való tartalékunk van, és vége, aztán muszáj dolgoznom. :-( Hacsak nem jön közbe az a "csoda" :-) amit emlegettem!

Nem múlik Dani köhögése. :-( Eddig nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget, mert nem vészesen köhög, nem folyik az orra, nem lázas. Ami aggaszt, hogy most már kb 6 hete nem múlik a reggeli erősebb és napközbeni gyenge köhögése. És jön a suli, szeretném, ha egészségesen kezdenénk. Először a Balcsi előtt vittem orvoshoz, aztán mikor a klinikán a tábor volt. Múlt héten újra, ekkor volt az allergia vizsgálat és kaptuk az antibiotikumot. Végigszedte a gyógyszereket és semmi sem változott, ezért ma újra elvittem. Most egy újabb fajta antibiotikumot kapott. :-(((

Ezen a ponton elgondolkodtam, hogy jól teszem-e, hogy már a második féle antibiotikummal kezelem? Lehet, hogy többet árt, mint használ... :-((( Totál legyengítem az immunrendszerét, ha bekerül a közösségbe azonnal elkapja majd az első kósza vírust. Pedig csak egy kicsit köhögött, ami lehet hogy elmúlt volna magától? Jaajjjj de nehéz ez... Évek óta nem kapott antibiotikumot, most pedig rögtön kétfélét is. Az elmúlt tanévben mindössze 1 hetet hiányzott betegség miatt. Próbálom menteni a menthetőt, a gyógyszer mellé adom neki a probiotikumot, béres cseppet, c-vitamint, multivitamint... és reménykedem, hogy nem betegeskedéssel kezdjük az iskolát!

Tegnap este óta fáj a fejem kisebb nagyobb intenzitással. Most éppen nagyobbal. Tipikusan "frontos" fejfájás, pedig nincs is most front, vagy van?? Olyan jó lenne, ha be tudnék venni egy fájdalomcsillapítót, de a szoptatás miatt nem lehet. :-( Egész nap nyűgös voltam emiatt, és türelmetlen a gyerekekkel. Tudom, hogy nem szabadna megérezniük az én rossz passzomat, de nem ment. Mikor szaggat a fejem és 10 percen belül hallom 20-adszor vékony cérnahangon, hogy "Anyaaaaaaaa......!" minden kis apróságért, szakad a cérna... :-( És Zsófi is félóránként sírt és tömködte a kezét a szájába, mint aki éhen akar halni, szinte semmit nem aludt, és nem hagyott pihenni. :-( Most végre ágyban vannak, úgyhogy gyorsan alszom én is, remélem holnapra elmúlik.

Mikor nemrégiben átrendeztem Dani szobáját az iskolakezdésre készülődve, megtaláltam a réges-régi diavetítőnket. Amilyen nekem is volt gyerekkoromban, az a szalagos fajta. Azóta Danival esténként diafilmeket nézegetünk. :-) Inkább nagyobbaknak való filmjeink vannak, nem igazi mesefilmek, Verne és Rejtő klasszikusok, de mégis tetszenek Daninak. A kedvence a Kétévi vakáció. Este alig várjuk, hogy elaludjon Zsófi, és elvonulunk vetítőzni... :-)

Hatalmas vihar volt nálunk ma délután. Ez önmagában még nem nagy szám, igen gyakran van ilyen mostanában. Csakhogy ma mikor elmentünk vásárolni, még sütött a nap, sehol egy felhő, kint hagytam a teraszon a ruhákat száradni, ablakok nyitva... A vihar után értünk haza, a ruhák eláztak, az ablakon beömlött az eső... a tetőri szobában a padlőszőnyeg csurom víz, a ruhákat moshattam újra... :-(((

Tegnap este nem volt internet, ezért maradt ki a poszt. De nem nagyon bánkódtam, így végre egyszer időben ágyba kerültem. Ez a késő esti pár óra csak az enyém, mikor a gyerekek elalszanak, ilyenkor tudok háborítatlanul, olvasgatni, írni, böngészni... vagy csak bámulni ki a fejemből. Tudom, hogy az alvás rovására megy, de szükségem van erre a csendes egy-két órára egyedül.

Zsófikám egy kis tündér, az apró kis ujjai köré csavart. :-) Asszem lesznek még ebből gondok! :-D Szinte teljesen elmúlt a hasfájása, sokkal nyugodtabb lett. És egyre többet van ébren, mikoris békésen nézelődik, tornázik vagy próbálgatja a hangját. Vettem neki egy kis játszószőnyeget, amin a tartóról játékok lógnak a feje fölé. Ha úgy teszem le, hogy a lábával a tartót mozgassa, mikor mocorog, akkor a feje fölött himbálózik a napocska/virág/pillangó, Zsófi meg kitartóan figyeli őket. :-D Egyébként pedig napról napra nagyon nő a kiscsaj. Már nem is combocskája van, hanem inkább sonkája :-) és hatalmas a pocakja is. Az itthoni mérleg szerint már elérte az 5kg-ot.

Várom már, hogy kezdődjön a suli. Danit egyre kevésbé tudom lekötni itthon. Mivel nem tudok annyit foglalkozni vele, mint szeretnék, sajnos túl sokat néz tévét, és elvonul a szobájába egyedül játszani. Hiányzik neki a társaság. :-( A feladatozásból is nagyon kiesett, hiába gyakorolgatunk itthon, az ovis foglalkozások teljesen kiestek, gyógypedagógus foglalkozás is kevesebb van. Sajnos azt látom, hogy vannak dolgok, amik tavasszal már jól mentek, most újra nehézséget okoznak. Tudom, hogy vannak ilyen periódusok, mikor nem fejlődik látszólag a gyerek, sőt olyan, mintha visszaesne, aztán pedig majd újra megugrik, mégis rossz érzés ezeket az időszakokat megélni. :-(